Amikor

anno az utat tervezgettem, de még konkrét úticél sem volt, három szempont alapján kutatgattam, miszerint ne kelljen túl messzire utazni, célvárosunk Németországban legyen és valamilyen modellvasutas látnivalót feltétlenül találjunk a környéken. 
   A "guglizás" viszonylag gyorsan kidobta Miniland Münchent, megnéztem honlapjukat:
http://www.miniland.de/ és el is dőlt minden, az meg, hogy a Keletiből tudtunk utazni Railjettel, ráadásul igen kedvező áron, szállásunk pedig három utcára volt a müncheni főpályaudvartól és ötszáz méterre  a Marienplatztól, már csak a hab volt a tortán:)
Mivel a honlapon a nyitvatartást napokra lebontva az egész évre feltüntették, ezt már csak össze kellett passzítani a gyerekek nyúlfarknyi tavaszi szünetével, így az utazás időpontja is adottá vált... ennyit az előzményekről.

   Nagypénteken délelőtt "indultunk neki" Minilandnak S-Bahnnal. Ez a nap Bajorországban munkaszüneti nap, ez annyiban bonyolította az életet, hogy a meglévő családi MVV Tickethez, mely München belső kerületeiben jogosított minket korlátlan számú utazásra,  valamiféle kiegészítő jegyet kellett volna vásárolnunk, amiből számtalan féle létezik, német tudásom minősége pedig nem tett éppen magabiztossá, midőn próbáltam rájönni, hogy nekünk vajon melyikre is lenne szükségünk azon egy, azaz egy darab oda-vissza utunkhoz, melynek során elhagyjuk a belső körzetet. Az információs pult viszont szerencsére működött, a benne üldögélő úriembernek megmutattam meglévő jegyünket és (töred)ékes németségemmel elmagyaráztam, mennyien vagyunk és hová szeretnénk menni, erre az úr kijött kis fülkéjéből és személyesen "etette meg" az automatát a tőlem származó apróval, majd nyomta kezembe az automatából "kinyert" jegyeket és kívánt jó utat valamint jó szórakozást... tetszett:) Ezek után húsz-huszonöt perc alatt az S-Bahnnal elhasítottunk Heimstetten állomásra, nagyjából néma csöndben, mert szerelvényünknek hangja nemigen volt, diszkréten száguldottunk, a vonat természetesen klimatizálva, utastájékoztatás felső fokon, más volt, mint a szentendrei hév vagy a Budapest-Vác elővárosi vonatozás, nem kicsit, nagyon:)
   Miniland München S-Bahn Heimstetten megállótól nagyjából erős három perc gyaloglással elérhető, kívülről semmi különös, egy ipari parkszerűség egyik kisebb épületében helyezkedik el, nem túl feltűnően, de az állomástól nagyon könnyű odatalálni, köszönhetően a mindössze kettő, ám jól elhelyezett táblának köszönhetően.
   A bejáratnál található fogadópultnál üldögélő nyakkendős, idősebb úriember kedvesen fogadott bennünket, a belépti díj leszurkolása után először egy modellboltban találtuk magunkat, majd azon áthaladva jutottunk a tulajdonképpeni kiállítóterembe. A napszakok a teremben változnak, a koromsötét éjszakától hajnali derengésen keresztül jutunk el a napfelkeltéig, majd a nappalig, de idővel persze beesteledik és ismét éjszaka lesz, a ciklus nagyjából húsz perc lehet, mi pont "éjszaka" érkeztünk, úgyhogy mereszthettük a szemünket rendesen:) Mit is láttunk... rengeteg mindent:) Németország szinte minden tájegysége képviseltetve van, az Alpoktól a Bodeni-tavon keresztül az Északi-tenger régiójáig, fantasztikusan profi terepkidolgozással. A vonatforgalom folyamatos és egyenletes, siklást, vonatmegállást ottlétünk két órája alatt nem láttam, a szerelvények komoly számban és komoly tempóban közlekedtek.  Az apróbb részletek sincsenek elnagyolva, vidámpark, sportcsarnok, repülőtér van, természetesen landoló és felszálló gépekkel, komplett városok, falvak, körfűtőház, kikötő és rengeteg egyéb, a terep mindenhol száz százalékig kidolgozva, profi szegecsszámlálók sem hiszem, hogy hibát találnának benne:) Ehhez képest meglepő, hogy az állítóművek nem padló alattiak, ez nem kifejezetten feltűnő, de azért furcsa volt...
   Ízelítőnek jöjjön pár fotó, folytatás a következő postban:

Bejárat modellbolttal:)

 Fűtőházi részlet, figyelemre méltó antikolások...

Bodensee részlet

Figyelemre méltó kidolgozás, ugye?

Alapos terepépítés, ami szép, az szép:)

A szerelvény halad, a sportcsarnok közönsége tombol...

folyt. köv...