Friss topikok

  • Károly Dolgos: Tisztelt Uram! Nagyon köszönöm az elismerő szavait, véletlenül találtam rá erre az oldalra.Hát mit... (2014.01.19. 13:47) Vasúttörténeti Park - megnéztük, kipróbáltuk az új kertivasúti pályát
  • SomiTomi: De jó neked. Nekem nem sikerült utaznom vele sajnos. Épp csak egyszer láttam Gárdonyban, pedig már... (2013.11.05. 17:55) Fantasztikus "tekergés"
  • Zero-eco86: Nézegetem a képeid és tényleg fantasztikus az asztalod. Gratulálok hozzá. Minden személyvagonodba ... (2013.07.25. 02:41) Szünet?
  • Babitron: Szép! Viszont tudok pár okos trükköt a terep feldobására!Pl gondoltál-e már arra hogy miből csiná... (2013.05.27. 20:16) Terep(sz)építés 2.
  • Csé.: Nagyon szuper minden Tomi! Én is kívánok nagyon boldog Karácsonyt és eseményekben gazdag új eszten... (2012.12.20. 17:53) Karácsony ürügyén...

Fotóalbum

2011.09.26. 14:13 op tomi

Nyaralós élmény, sajnos, nem vonatos, de szép:)

Nemsokára

tényleg "alászállok" a pincébe a vonatokhoz, egyelőre egyéb otthoni teendők akadályoznak, de már látom az alagút végét, ezt tessék szó szerint érteni:)
   A következő kis videót idei augusztusi nyaralásunkról nemrég vágtam össze, nem igazán kötöttpályás, ellenben nagyon is hullámzós, offtopic, a szép táj miatt tettem fel ide:)

folyt. köv...
 

Szólj hozzá!


2011.08.31. 20:29 op tomi

Folyt. köv...

Köszönöm

a türelmet, az olvasást, az oldalletöltéseket, tavasz óta nem nagyon frissült a blog, ennek ellenére viszonylag olvasott maradt, minden kedves olvasónak köszönöm, hogy "lustálkodásom" ellenére velem maradt, nemsokára jön a folytatás:)

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2011.05.18. 15:42 op tomi

Utazás 4. Miniland München 2. rész

Nem

igazán szeretek postot félbehagyni, úgyhogy gyorsan folytatom is az élménybeszámolót:)
   Miniland repülőteréről azért annyit feltétlenül mondanék külön, hogy az irányfényekkel, a gépek és a pálya világításával rendkívül illúziókeltő, ezt kiemelendő a landolások általában esti fényviszonyok közt zajlanak, világosban nagyon kilógna a lóláb, akarom mondani a gépet tartó kábelek:) A fények szerepe amúgy is nagyon fontos Minilandban, mivel az asztal nem körbejárható, hanem nem teljesen szabályos "U" alakban öleli körül a látogatóteret, ezért a fényeffektekért felelős világítástechnika és a hangtechnika, merthogy az is van ám, na meg a teljes pályavezérlés is a publikum elől elrejtve teszi a dolgát, gyakorlatilag csak a nappali normál világításért felelős világítótestek láthatóak. Fényeffektben a repülőtéri világításon kívül nekem a Bodeni-tó tökéletesen illúziókeltő fodrozódása volt a csúcs, na meg a vihar az Alpokban, természetesen megfelelően ijesztő hangeffektekkel kísérve.
   Amúgy az óriásasztal koránt sincs elzárva a látogatóktól, nyoma sincs asztalt védő üveglapoknak, egy olyan korlátrendszer veszi körül, melytől egyrészt nyugodtan tehet fotózni és még a fotóállványt is képes helyettesíteni. A korlátrendszerbe építve több kis emelvényszerűség található, ahonnan a legkisebbek is be tudják látni az asztal egészét, a korlát felső részén pedig a látogatók által kezelhető interaktív elemek "vezérlése" található.
   Interaktív elemből egyébként rengeteg van, melyek ingyen és bérmentve használhatóak, főleg a gyerekek nagy örömére, de vagy fél órát én is elszórakoztam ezekkel, beindítható és leállítható a teljesség igénye nélkül: sikló, katonai parádé, kisvasút a vidámparkban, verseny az ügetőn, a vidámpark játékai, fordítókorong(!), stb. Külön makettként látható a frankfurti főpályaudvar 1:40 méretarányban, az előtte közlekedő villamos szintén interaktívan vezethető:)
   A nagyteremből kilépve a mosdórészleg mellett (külön mozgássérült wc-vel, pelenkázóval, makulátlan tisztaság és persze grátisz) egy kisebb terem található a legkisebb látogatók részére kialakítva két LGB-s analóg körpályával, melynek szabályzóját szintén a vendégek forgathatják, állíthatják a kézi állítású váltókat, hatalmas Brio pálya és építőjáték, szintén nem a kisebb fajtából, továbbá igen kényelmes ülőalkalmatosságok.
   Összefoglalva: nagyon kellemesen megalkotott kis komplexum Miniland München, volt pár dolog, ami hazai élményeimből visszaköszönt, ami itt hatalmas újdonság volt, az a rendkívül látogatóbarát, gyermekbarát kialakítás és általánosságban a figyelmesség, kedvesség,  mindenkinek ajánlom az idelátogatást kettőtől úgy száztizenkét éves korig:)

Képek:

 A hátteret tessék figyelni, ahol a 2D egyesül a 3D-vel...

Repülőtér részlet, tényleg nagyon részlet:)

Sikló...

... amit működtetni is lehet...

... és rengeteg hasonló elem van:)

Frankfurt Hbf a "vezethető" villamossal:)

Korlátrendszer fellépővel, az interaktív elemek bemutatásával és vezérlésével, ilyen fellépőből három vagy négy is van...

A "játszószoba" egyik járműve...

...és az LGB-s ICE...

... meg az azt vezérlő trafó, a kép jobb és bal alsó sarkán a járófelület nem kevés gyermekek általi igénybevételről árulkodik, mert ezt itt szabad, sőt:)

"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/miniland_munchen_2011

Video:

 

folyt. köv...

3 komment


2011.05.14. 18:03 op tomi

Utazás 3. Miniland München 1. rész

Amikor

anno az utat tervezgettem, de még konkrét úticél sem volt, három szempont alapján kutatgattam, miszerint ne kelljen túl messzire utazni, célvárosunk Németországban legyen és valamilyen modellvasutas látnivalót feltétlenül találjunk a környéken. 
   A "guglizás" viszonylag gyorsan kidobta Miniland Münchent, megnéztem honlapjukat:
http://www.miniland.de/ és el is dőlt minden, az meg, hogy a Keletiből tudtunk utazni Railjettel, ráadásul igen kedvező áron, szállásunk pedig három utcára volt a müncheni főpályaudvartól és ötszáz méterre  a Marienplatztól, már csak a hab volt a tortán:)
Mivel a honlapon a nyitvatartást napokra lebontva az egész évre feltüntették, ezt már csak össze kellett passzítani a gyerekek nyúlfarknyi tavaszi szünetével, így az utazás időpontja is adottá vált... ennyit az előzményekről.

   Nagypénteken délelőtt "indultunk neki" Minilandnak S-Bahnnal. Ez a nap Bajorországban munkaszüneti nap, ez annyiban bonyolította az életet, hogy a meglévő családi MVV Tickethez, mely München belső kerületeiben jogosított minket korlátlan számú utazásra,  valamiféle kiegészítő jegyet kellett volna vásárolnunk, amiből számtalan féle létezik, német tudásom minősége pedig nem tett éppen magabiztossá, midőn próbáltam rájönni, hogy nekünk vajon melyikre is lenne szükségünk azon egy, azaz egy darab oda-vissza utunkhoz, melynek során elhagyjuk a belső körzetet. Az információs pult viszont szerencsére működött, a benne üldögélő úriembernek megmutattam meglévő jegyünket és (töred)ékes németségemmel elmagyaráztam, mennyien vagyunk és hová szeretnénk menni, erre az úr kijött kis fülkéjéből és személyesen "etette meg" az automatát a tőlem származó apróval, majd nyomta kezembe az automatából "kinyert" jegyeket és kívánt jó utat valamint jó szórakozást... tetszett:) Ezek után húsz-huszonöt perc alatt az S-Bahnnal elhasítottunk Heimstetten állomásra, nagyjából néma csöndben, mert szerelvényünknek hangja nemigen volt, diszkréten száguldottunk, a vonat természetesen klimatizálva, utastájékoztatás felső fokon, más volt, mint a szentendrei hév vagy a Budapest-Vác elővárosi vonatozás, nem kicsit, nagyon:)
   Miniland München S-Bahn Heimstetten megállótól nagyjából erős három perc gyaloglással elérhető, kívülről semmi különös, egy ipari parkszerűség egyik kisebb épületében helyezkedik el, nem túl feltűnően, de az állomástól nagyon könnyű odatalálni, köszönhetően a mindössze kettő, ám jól elhelyezett táblának köszönhetően.
   A bejáratnál található fogadópultnál üldögélő nyakkendős, idősebb úriember kedvesen fogadott bennünket, a belépti díj leszurkolása után először egy modellboltban találtuk magunkat, majd azon áthaladva jutottunk a tulajdonképpeni kiállítóterembe. A napszakok a teremben változnak, a koromsötét éjszakától hajnali derengésen keresztül jutunk el a napfelkeltéig, majd a nappalig, de idővel persze beesteledik és ismét éjszaka lesz, a ciklus nagyjából húsz perc lehet, mi pont "éjszaka" érkeztünk, úgyhogy mereszthettük a szemünket rendesen:) Mit is láttunk... rengeteg mindent:) Németország szinte minden tájegysége képviseltetve van, az Alpoktól a Bodeni-tavon keresztül az Északi-tenger régiójáig, fantasztikusan profi terepkidolgozással. A vonatforgalom folyamatos és egyenletes, siklást, vonatmegállást ottlétünk két órája alatt nem láttam, a szerelvények komoly számban és komoly tempóban közlekedtek.  Az apróbb részletek sincsenek elnagyolva, vidámpark, sportcsarnok, repülőtér van, természetesen landoló és felszálló gépekkel, komplett városok, falvak, körfűtőház, kikötő és rengeteg egyéb, a terep mindenhol száz százalékig kidolgozva, profi szegecsszámlálók sem hiszem, hogy hibát találnának benne:) Ehhez képest meglepő, hogy az állítóművek nem padló alattiak, ez nem kifejezetten feltűnő, de azért furcsa volt...
   Ízelítőnek jöjjön pár fotó, folytatás a következő postban:

Bejárat modellbolttal:)

 Fűtőházi részlet, figyelemre méltó antikolások...

Bodensee részlet

Figyelemre méltó kidolgozás, ugye?

Alapos terepépítés, ami szép, az szép:)

A szerelvény halad, a sportcsarnok közönsége tombol...

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2011.05.07. 11:38 op tomi

Utazás 2.

Wien

Westbahnhofról való továbbhaladásunk menetirányunk megváltozásával járt, fejpályaudvar lévén az indulás mozdonyunk élre kerülésével járt, szóval betoltunk, majd kihúztunk:) Innentől végsebességünk időnként a 200 km/h-t is elérte, de a folyamatos 160-as tempó már teljesen átlagos volt, így süvöltöttünk át a sík vidékektől viszonylag mentes, hegyes-völgyes és néhol már giccsesen szép Ausztrián. 
   Salzburg után a pálya emelkedőkkel, kanyarokkal tarkítva folytatódott, a tapadás fokozására érdekében homokolásra is szükség volt, ami a mi kocsinkból kifejezetten látványos volt, lévén, hogy közvetlenül a mozdony mögött voltunk. Német sínekre való érkezésünk a pálya minősége és a menetkényelem szempontjából nem volt érzékelhető, jó volt és jó maradt:) A magyarországi szakaszon összeszedett hat perc késést (nem igazán sok, főleg, ha arra gondolok, hogy a Szob-Vác-Bp. Nyugati viszonylatban mondtak már be félórás késést is) szerelvényünk folyamatosan dolgozta le, München Hauptbahnhofra már percnyi pontossággal futottunk be.
   A pályaudvart érkezésünkkor kevéssé figyeltük meg, ezért másnap visszajöttünk  körbenézni, fotózgatni, itt ez jegy nélkül is lehetséges, sehol sem ácsorogtak láthatósági mellényes ellenőrök bliccelőkre vadászva. München Hauptbahnhof amúgy roppant jól áttekinthető, szépnek nem mondanám, de a fedett csarnokrész hatalmas, a kapcsolódó külső vágányhálózat döbbenetes sűrűségű, a tizenegyedik vágány mellett pedig a Gleis 11. modellbolt található, budapesti modellüzletekhez szokott szemmel nehezen elképzelhető, fantasztikus árubőséggel, bár az árak semmivel sem kedvezőbbek, mint nálunk. Itt is engedélyt kértem a fotózásra, gond nélkül rábólintottak, úgyhogy itt is készülhettek képek:) Természetesen megörökítettem a pályaudvar "vonatkínálatát" is, IC, ICE,  Regionalbahn szerelvények egyaránt kerültek a memóriakártyára.
   A városi és az elővárosi közlekedést is kipróbáltuk, minden működött és ezt persze percnyi pontossággal tette. Az MVV, azaz a müncheni közlekedési társulás példásan szervezett, tömegközlekedéssel gyakorlatilag mindenhova el lehet jutni, számos kedvezményt kínálnak, szóval nekünk, azaz két felnőttnek és két gyereknek nem volt az ár különösebben "húzós", gyanítom, hogy Budapesten mélyebben nyúlnánk a zsebünkbe, mindenesetre mellékelem az S- és U-Bahn hálózat igen impozáns térképének linkjét:
http://www.mvv-muenchen.de/de/home/fahrgastinformation/mvv-netz/sis/interaktiverschnellbahn-netzplan/index.html 
   Számos egyéb programunk is volt, nemcsak "vonatosak", de viszonylag hamar leketyegett müncheni kirándulásunk, a negyedik napon 13.25-kor indult velünk vissza a Railjet, a Deutsches Museum Verkehrszentrumának meglátogatása is idő hiányában sajnálatos módon kimaradt, úgyhogy lesz még ide utunk, a nagy sikerre való tekintettel alighanem szintén Railjettel:) 
   Volt egy nagyobb utazásunk S-Bahnnal München-Heimstettenbe, ahol a Miniland München található, ebből majd külön post készül...
Pár kép mutatóba:

Metró, azaz U-Bahn elsuhanás közben, nem a képet szúrtam el, dehogy:)

Gleis 11, iszonyatos mennyiségű áruval...

...csak töredék mennyiséget sikerült bemutatni fotón, de tessék elhinni nekem, hogy itt minden van:)

Ez ugyan nem kötöttpályás, legyen mondjuk tisztelgés Zeppelin gróf emlékének és jól is néz ki:)

Az emeletes Regionalbahn szerelvény...

... és a "földszintes":)

Az impozáns ICE, amúgy ezekből volt a legtöbb, legközelebb ki is próbáljuk, mondjuk egy München-Augsburg-München útra...

"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/muncheni_utazas_benne_persze_s

Kisvideo:

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2011.05.06. 15:48 op tomi

Utazás 1.

Hajnali

felkeléssel indult müncheni kalandunk, mivel a kiválasztott Railjet reggel 7.10-kor indult a Keletiből.
   Viszonylag korán kiértünk, ezért "bevackolás" után bőven volt még időm indulás előtti fotózásra, videózásra. Helyjegyünk az utolsó kocsiba szólt, ez volt a "Kinderkino" is egyben, melyet gyermekeim örömmel konstatáltak, mi sem bántuk, mégiscsak több, mint hétórás út állt előttünk. Vezérlőkocsival előre állt szerelvényünk, úgyhogy kocsink mögött már csak a Taurus volt, mint egy rendes ingavonatnál, csak a "BHV-fíling" nem volt meg:) Az egész vonat belül ragyogóan tiszta volt, kívülről már kevésbé, ami az ablakon keresztüli fotózást nagyjából keresztül is húzta...
   Indulásunk percre pontos volt, a képi és hangbani utasüdvözlés- és tájékoztatás  monitoron-hangszórón keresztül történt, diszkréten és folyamatosan. Economy osztályon utaztunk, gondolom, ez megfelel a hagyományos másodosztálynak, viszont kényelmes lábtérrel, ergonómikus, fejnek és gerincnek egyaránt komfortos ülésekkel, az ülések között pedig 230 V-os csatlakozóval laptopnak, miegymásnak... Természetesen bebarangoltuk az egész vonatot, a First, tehát az első osztály ülései még nagyobb lábtérrel, elegánsabb színvilággal, fényűzőbb ülésekkel és több konnektorral kényeztették az utast, a Business osztálynál pedig már masszírozós bőrfotelt, hajlítható olvasólámpát és fejedelmi lábtereket találtunk. Jópofa volt a Railjet Bistro is, az árai már kevésbé, persze ide nem bezabálni és betintázni jár az ember, de akkor is fene nagy drágaság volt, azért egy sör beugrott, jól van, na:) A wc-k tisztasága viszont makulátlan volt, papír dögivel, hideg-meleg víz, elektromos kézszárító, szóval Európa:)
   A fentebb már említett kijelző monitorok, melyekből nyolcvan darab van a vonaton, animációval bemutatták a vonatot, felhívták a figyelmet a mindenhol érvényes dohányzási tilalomra (ami tényleg nem vicc, kalauzunk szerint a füstérzékelő jelzésére lazán megállítják a vonatot akár a nyílt pályán is, az ÖBB-s bírság után pedig még következik az egészségügyi hatósági bírság is, na meg a renitens bagós utána éghet, mint a rongy, mert be is mondják a váratlan megállás okát asszem, a renitens utas ülőhelyének megadásával, hogy jól lehessen utálni, amíg csak le nem száll úticéljánál), GPS-jelleggel mutatják a vonat pillanatnyi helyzetét, sebességét, hátralévő állomásokat és a menetidőt, valamint a menetrendtől való eltérést.
   Az ÖBB honlapján jópofa animáció mutatja be a vonatot, tessék belenézni:
 http://railjet.oebb.at/
  Győr után valamivel a megjelenített sebességértékek már időnként közelítették a 160 km/h értéket, persze a magyarországi pályaállapotoknak köszönhetően ez úgy nézett ki, hogy rövid száguldást intenzív fékezés, majd ülésbe préselő gyorsítás követett, köszönhetően a Taurus erejének és a vonat átlagon felüli fékteljesítményének.
   Osztrák pályára érve hasonló volt az érzés, mint amikor a magyar autópályáról átérünk a "sógorokéra" Hegyeshalomnál, a pálya kisimult, a kattogás megszűnt, tempónkat csak a kijelzőrő sebességértékei és a gyorsan elhaladó táj alapján érzékeltük.

Pár kép:
 Kora reggeli verőfény, izgalom, "bevackolás" utáni pakolgatás, de nemsokára indulunk...

 Business-ülések... azért csak beleültünk, kényelmes volt nagyon:)

Railjet Bistro, praktikus, esztétikus, drága...

Az Infopoint, igazából nem láttuk "működés" közben, de nagyon tudományosan néz ki:)

Ez egy mozgássérültek számára is használható wc, a normál kialakításúak is ilyen tiszták, ráadásul valahogy a papír sem fogy es soha:) 

"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/muncheni_utazas_benne_persze_s/page/1

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2011.04.26. 17:59 op tomi

Következik München...

Remek

négy napot töltöttünk Münchenben a tavaszi szünetet kihasználva, a memóriakártyák tartalmának rendezgetése még folyamatban van, leválogatom a képeket és összevagdalok pár filmecskét az útról, addig is előzetesnek következik néhány kép és egy kisvideó beharangozó jelleggel:

Indulás Bp. Keleti Pályaudvarról, íme szerelvényünk...

Railjet First, mi ugyan Economyn utaztunk, ami nagyon rendben volt, a látvány kedvéért ezt is lefotóztam, gusztusos:)

Nyolcvan ilyen monitor tájékoztatja az utasokat navigációról, esetleges késésről, megtett és hátra lévő útról, na meg a sebességről, ami 200 km/h felett is volt időnként:)

Miniland München, ide minden modellvasút-mániás zarándokoljon ki, ha a környéken jár...

... és akkor is, ha messzebbről jön, érdemes:)

A müncheni U-Bahn, semmi extra, csak nagyon pontos, jól szervezett és tiszta, ez igaz a város teljes tömegközlekedésére:)

Villamos a német autók takarásában...

München főpályaudvara... nem szép, sehol nincs a mi Keletinkhez, Nyugatinkhoz, na jó, a Délivel már felveszi a versenyt, belül viszont hatalmas és rendezett:)

Gleis 11, a kultikus modellbolt a 11. vágány mellett, illetve ez már inkább áruház, szakértő eladók, iszonyatos árubőség, fotózni is engedtek, le a kalappal előttük:)

ICE a vágányon, sok ilyet láttunk, legközelebb ki is próbáljuk:)

Hazaindulás előtt, a Taurus tolóüzemben, de a befutás a Keletibe már nem így lesz, majd ezt is elmesélem:)

Ez pedig az "előzetes" video:

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2011.04.20. 17:24 op tomi

Féloff...

Félig

off a most következő video, mivel az Oldtimer Expo 2011-en készítettem, ezáltal kizárólag "gumikerekűek" a szereplők, a "féloff" oka a helyszín, a Vasúttörténeti Park:)

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2011.04.17. 10:28 op tomi

Filmezgetés...

Újabb

kamerapróbálgatás, ezúttal a Vasúttörténeti Parkban, tessék parancsolni:

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2011.04.12. 14:45 op tomi

Új beszerzés

Végre

valahára összeálltak a dolgaim annyira, hogy be tudtam ruházni egy kis kamerára, no Full HD, de Sony a drágám Zeiss objektívvel, tetszik:)
   A korábban rögzített videókat részint Video8-as kamerával, részint DVD-re rögzítő kölcsönkamerával, legnagyobbrészt pedig egy alapvetően fényképezőgépnek készült kis kompakt géppel készítettem, persze jó sok konverzióval, ami sajnos látszik is a végeredményeken. Az új kamerával készülő leendő videók mpeg2 formátumban közvetlenül szerkeszthetőek, szóval "nézhetőbb" leszek:)
   A kipróbálás megtörtént, a szerkesztőprogi a későbbiekben persze változhat, most nem is feltétlenül a legmegfelelőbb beállításokkal dolgoztam, de íme az első kisvideo az új kamerával, helyszín Dunakeszi MÁV állomás:

folyt köv...

Szólj hozzá!


2011.03.28. 16:25 op tomi

Néma csend...

Szünet

van a vasútmodellezésben, oka az idő- és forráshiány, vonatos utunk sem volt mostanság, viszont készülünk a közeljövőben egy jó nagyot vonatozni, a részleteket korábbi, meghiúsult berlini utunk okán babonából már csak utólag szeretném kipostolni, akkor viszont majd kellően alaposan, fotóval, videóval:)

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2011.02.19. 18:40 op tomi

Még néhány lámpa...

 

Ismét 

csak lámpácskák a téma, de az asztal készültsége lámpákból mostanra a 100%-ot közelíti, úgyhogy ezzel a bejegyzéssel a témát be is fejezem.
   Kéz alóli beszerzésű 6V-os peronlámpák kerültek Dunakeszi állomásépület környékére és a mellékvonali állomásokra, a motorvonatok kis „fejpályaudvara” pedig épülethez illő világítást kapott. A korábbi beszerelésekhez képest még annyi kis macera adódott, hogy a hatvoltos lámpákat festeni is kellett, valamint a feszültségnek megfelelő hálózatot is ki kellett építeni az asztal alatt és persze külön trafóról kellett megtáplálni, máskülönben nagyjából a fotózás vett igénybe több időt a pince sajátos fényviszonyainak köszönhetően:)
   Ezen felül elkezdtem az alagútbejárók kiépítését, egyelőre addig jutottam, hogy először is kivártam azt a két hónapot, amíg a Noch íves alagútbelsők megérkeztek, majd kb. egy óra alatt összeépítettem őket egymással és az alagútportállal. Terveim szerint kivehető lesz a bejáró az esetleges alagúton belüli „balesetek” kezelésének érdekében, remélhetőleg nemsokára a véglegeshez közeli állapotokról is beszámolhatok, addig is mutatom az eddigi haladást:
 
A kanyargós peron nagyjából oldalról fotózva...
 
... és elölről, csak most látom, hogy az egyik lámpa ferdén áll:)
 
A 6V-os lámpácskák közelról
 
Jutott belőle a "főpályaudvar" környékére is 
 
Ez pedig a mellékvonali pálya leendő "hegyvidéki" állomása vonat nélkül...
 
... és vonattal:)
 
 A kis fejpáraudvarra Talent érkezik, az utasok gyönyörködnek a kivilágított peronban:)
 
Ilyen lett...
 
 Viszonylag jól sikerült közeli...
 
Alagút még nincs, csak alagútbelső, de már fotózható...
 
Nem is akárhogy:)
 
 Ez pedig a mellékvonal egyvágányos alagútja
 
                            http://indafoto.hu/optomi/terepasztalom/page/16
 
folyt. köv...
 

Szólj hozzá!


2011.01.06. 15:30 op tomi

Peron fényárban

Még

december végén, nagyjából karácsonyra készültem el a teljes peronvilágítással.
   Annyi biztos, hogy az asztal egészéhez képest aránytalanul sok munkaórát és anyagi javakat emésztett fel a dolog, viszont az elért fényhatással teljesen elégedett vagyok.
A megoldandó feladat a lámpaoszlopok beépítése és megtáplálása volt, ebből ugye az áramellátás volt az egyszerűbb, lévén, hogy a korábban már kiépített ledes áramkörre csak rá kellett csatlakozni, ment is, mint a karikacsapás. Az azt megelőző beépítős rész sokkal érdekesebb volt, ugyanis az oszlopokat kartonnal "viacolorozott" peronba kellett ültetni, lehetőleg szimmetrikus elosztásban, na meg az sem hátrány, ha a lámpák függőlegesen állnak... Tessék megnézni az eredményt, szerintem tűrhető lett:

Ha lennének utasok, nem panaszkodnának félhomályra:)

Kívül-belül fényár

Némi átrendezés után az állomáson Desiro halad át... ezt a fotót jó sokat próbálgattam:)

Ilyesmi látható a másik oldalról...

Nem a legjobban sikerült kép, viszont az előtérben látszanak a "teherpályaudvar" lámpái

   Úgy gondoltam, csinálok videót is, melyen egyfolytában jönnek-mennek a vonatok. A kis fotoapparátot felpakoltam a miniállványra, megpróbáltam egyetlen alkalmas látószöget keresni a fix kameraálláshoz és azt hiszem, megcsináltam életem legdögunalmasabb videóját, aki mazochista módon is vonatrajongó, velem tart és megnézi:)

Gyengébb idegzetűek kedvéért van egy felére vágott, lenémított, ám kellőképpen stílusos alázenével ellátott változat is, íme:

"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/terepasztalom/page/14 és
                            http://indafoto.hu/optomi/terepasztalom/page/15

folyt. köv...   

Szólj hozzá!


2010.12.23. 15:44 op tomi

Boldog Ünnepeket!

Úgy

gondolom, hogy újabb bejegyzésre idén már nemigen lesz alkalmam, ezzel a Keszthelyen készült képpel és egy kis Youtube-os karácsonyi ill. téli válogatással kívánok mindenkinek Boldog Ünnepeket és változatlanul köszönöm, ha olvasgattok:)


 

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2010.12.11. 18:37 op tomi

Turbóka mozgásban:)

Tessék

parancsolni, elkészült a kisvideo a Rivarossi 5047 Gysev motorkocsiról, fényképezőgépem képességei okán a kompresszorhang annyira nem érvényesül a felvételen, mint vártam, ugyanez igaz a turbófütyülésre, de szerintem egész jópofa lett:)

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2010.12.10. 15:35 op tomi

Turbóka:)

Aktuális

szerintem már sosem leszek frissen megjelent hazai vonatkozású gördülőanyagok terén, ahhoz túlságosan bőséges volt a modellgyártók idei kínálata, kimaradt ez-az, jelen bejegyzésem tárgya is ilyen „kihagyandó” élménynek indult megjelenésekor, első beárazása alapján mindenképpen:)
  Aztán megjelent a Rivarossi gyártmányú Jenbacher motorkocsi Gyseves verziója – mert róla van szó – akciósan is, jóval barátságosabb árcédulával, így már nem szerettem volna kihagyni. A gyártó gabonáskocsija nagyon bejött, kidolgozottsága, futása alapján a kínai modell kifejezés nálam semmi esetre sem dehonesztáló, a motorkocsi „atombiztos” csomagolását kibontva is egyértelműen az látszott, hogy minőség nagyon is rendben van.
Szépek, életszerűek a színek, jók a feliratok, az „apróságok”, pici részletek is megfelelő minőségűek, a kocsi természetesen menetirány szerinti, ledes világítással van ellátva. A berendezett, gyári világítással szerelt kocsibelső fiam, a Gysev járműpark nagy gyakorlati szakértője szerint olyan, mint az igazi.
  A gép futása csendes, ereje is rendben van, az egy hajtott forgóváz tapadása bőven elegendő az emelkedők legyőzéséhez.
  A Jenbacher Werke 5047 számú motorkocsiját Sopron környékén és talán Ausztriában is Turbó néven (is)  ismeri a nagyérdemű utazóközönség, a csíkosháTTú Maestro által hangdekóderrel ellátott gépben ÖBB-s vezér által 1:1-es gépről felvett hang „dohog”, gyönyörűen fütyül a turbó, amint lesz kis időm, összehozok egy kis videót, ami ezt meg is mutatja, egyelőre csak képek vannak, íme: 

 Befutott... kidolgozott vezérállás mozdonyvezetővel, remélem, látszik...
 
Pont kellemes fények belül, egy szép modell kívül:)
 
Nemsokára indul...
 
Részletek I.
 
Részletek II.
 
 
folyt. köv...        

 

Szólj hozzá!


2010.11.16. 15:33 op tomi

Tadgs, Gbgs…

Folytatom

az erősen késleltetett modellbemutatót, momentán a Roco mávos gabonaszállítójával, a kocsi tulajdonképpen valamikor a nyár elején érkezett hozzám, aztán szépen bekerült egy fiók mélyére, mondhatni elfelejtődött, méltatlanul persze, mert szép darab az árával egyetemben.
   Most ősszel viszont a Rivarossi is kiadta a modellt, a Rocohoz képest nagyjából félpénzért, melyet szintén beszereztem és együtt feltettem őket a pályára, szó se róla, jól mutattak így együtt:)
   Külsőre, valószínűleg a korszakbéli különbség miatt vannak néhány apró különbség a két modell között, de azért elmennek egypetéjű ikreknek, a 100%-osan kínai gyártású Rivarossi Tadgs semmiben nem marad el a Roco mögött, a rugózó ütközőkkel tán még mintha igényesebb gyártású is lenne. Mindkét kocsi futása példás, az árkülönbség viszont elgondolkodtató, remélhetőleg a Rivarossi „belehúz” a további magyar vonatkozású modellek gyártásba és teszi ezt hasonlóan „baráti” árszinten.
 
   Szintén nyár eleje óta marad le folyamatosan a Roco régóta gyártott Gbgs kocsijának „asztalra tétele”, ezt a kocsit a sógorok már jó ideje gyártják, most „mávosítva” is beszerezhető volt. Alapvetően rendben is van a modell, az érdekes színnel is viszonylag hamar megbarátkoztam, különösebben nem tudom vitatni az árnyalat létjogosultságát, lévén, hogy 1:1-ben újszerűt és tisztát még sosem láttam, még az eltolható oldalfal is kiválóan müxik az én példányomon, szóval itt részemről minden ok:)
 
Tadgs Rivarossiéktól
 
Éles feliratok, viszonylag részletgazdag kidolgozás...
 
... és rugózó ütközök:)
 
Gabonás Rocoéktól
 
Félprofil:)
 
És együtt:) 
 
Kicsit furcsa a színe...
 
Itt kicsit elcsúsztak a színek, de látható, hogy a feliratok jó minőségűek
 
Szezám, tárulj:)
 
 
folyt. köv...         

 

2 komment


2010.11.12. 16:52 op tomi

Schlierenek...

Nem

éppen friss, ropogós újdonságról van szó, folyamatos fáziskésésben vagyok, mindenesetre hozzám most gördültek be a Gysev Schlierenek, az a bizonyos szett, amely végül is nem mindenben azonos az 1:1-es Gysev flotta tagjaival, de külsőre a képek alapján pofásnak ígérkezett.
   Anno 3-4 éve beszerzett Roco Gosáim kidolgozottságáról és gördüléskultúrájáról a mai napig csak felsőfokban tudok nyilatkozni, nagyjából hasonló élményt vártam most is, de a benyomások elég vegyesre sikerültek. A zöld-sárga szín rendben van, mintha az eredetit látnám, a belső kidolgozottsághoz nem szólnék hozzá, mivel életemben nem jártam ilyen kocsi utasterében:) A gördüléskultúra valahol a fémkerekes Fuggerth személyvagonok szintjén van, ami ezen az árszinten nekem már nem korrekt, a kocsik festése a modellt kézbevéve, forgatva, egészen közelről nézve szintén sokkal gyengébb, mint a számomra etalon Gosáké, de a Tillig is szebben festi a modelleket, igaz, ott meg a modellhűséget kritizálják a vájtszeműek.
   Az utólag felhelyezendő alkatrészek méretpontossága, sorjamentessége szintén nem a korábban általam is magasztalt Roco minőség, elkínlódtam kicsit a lépcsőkkel, itt-ott furkálni is kellett… ez van.
   A vásárlást végül is nem bántam meg, mai magyar témájú asztalon kívánatos a szett jelenléte, az viszont baj, hogy egészen közelről egyes részletek csalódást okozhatnak.
Képek:
 

Egyeske...

és ketteske:)

Semmi extra, leegyszerűsítés van, a feliratok legalább élesek...

Teccik látni, nem jutott el mindenhova az a fránya festék, ennyiért minimum snassz:) 

Együtt... azért a világítás dob rajtuk:)

"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/terepasztalom/page/12 és
                             http://indafoto.hu/optomi/terepasztalom/page/13

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2010.11.06. 20:08 op tomi

Hangos Limit Bobó

Várok

további neten rendelt lámpákat a peronra, Viessmann lesz a nagyja, egyben berendelni mindet az anyagi csőd kockázatát rejti, ezért az egyszerre megrendelt darabszámmal óvatosan bánok, ennek ellenére remélem, nemsokára készen lesz a díszkivilágítás, egyelőre viszont csak az asztal alatt építgetem ki a bekötések helyét, ez nem túl látványos és abszolút nem egy fotogén tevékenység:)
 
   Ellenben „megérkezett” hozzánk a Limit Bobó hangdekóderrel, a digitalizálás szokott módon a Csíkos Műhelyben készült, a hang 1:1-es Bobótól származik.
   Sokan írtak már erről az egyedi gyártású kis rézmodellről, amely Zsolt (Limitmodell) műhelyében készült, itt-ott egészen komoly tesztek is jelentek meg, részemről hasonlóval nem fárasztanám a kedves olvasót, akit érdekel, úgyis megtalálja a neten. Röviden leírva a gépecske nagyon egyben van, ez a külcsínre és a belbecsre egyaránt vonatkozok, finom, precíz kidolgozás és példás futás jellemzi, bejáratósként sem hangos, az meg külön öröm, hogy a benne dohogó hang felismerhetően „eredeti”. A mozdony indulása állóhelyzetből érdekes, pici késleltetés után enyhe rántással indul, ez cseppet sem zavaró, oka az alkalmazott szíjhajtású áttétel, a dekóder parancsainak viszont mintaszerűen „engedelmeskedik”, lassúmenete egészen kiváló. Vonóereje nem rossz, állomási tolatgatásra ésszerű határokon belül kiválóan használható, persze emelkedőn nem húz fel kettőnél több CAF kocsit, sík részen viszont simán elboldogul akár néggyel is:)
   További elemezgetés helyett jöjjön egy fényképezőgéppel, állványmentesen készült, de azért nézhető kisvideo az M44-ról:
 
 
Pár kép is lett:
 
Megérkezett:)
 
Az a műanyag korlát nem annyira, a többi viszont nekem bejön...
 
Kidolgozott vezérállás, precíz részletek, kivéve persze a korlátokat...
 
 
folyt. köv...

9 komment


2010.10.27. 13:07 op tomi

Optikai tuning

   Régóta szerettem volna a blogban szereplő kisvideókat link helyett kicsit profibb módon beilleszteni a bejegyzésekbe, számítástechnikai analfabetizmusom eddig megakadályozott ebben, de a blog szerkesztőfelületén mostanában találtam a következőt:
Drága Bloggerek!
Mostantól már nem kell Forráskód nézettel küzdeni videók beágyazásakor, egyszerűen kattintsatok az eszköztáron megjelent új ikonra!
Részletek itt.

   És megcsináltam, nem tudom, hány videónak kellett a beillesztését "remotorizálni", két napig csináltam, de jelentem, mindegyik bent van az új formátumban, szóval tartalmilag most semmi nem történt, de remélem, az esztétikai változás tetszeni fog:)

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2010.10.20. 11:29 op tomi

Szörnyűség

Ezt a

rettenetet ne tessék kipróbálni, a Zindexen találtam, valami iszonyat:

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2010.09.15. 16:10 op tomi

Fordítókorongon...

Összevágtam egy párperces filmecskét arról az egy körről, amit fordultunk a Vasúttörténeti Park fordítókorongján a múlt héten, a minőség nem nagy szám, kis fényképezőgéppel csináltam, tessék megnézni:

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2010.09.12. 17:40 op tomi

Vasúttörténeti Park - megnéztük, kipróbáltuk az új kertivasúti pályát

   Előző hétvégén - idén először - sikerült kilátogatnunk a Vasúttörténeti Parkba, rövidke szösszenet következik múlt vasárnapról, különös tekintettel a kertivasúti pálya bővülésére.   
   Az esélyegyenlőség napja alkalmából ingyenes volt a belépés a Parkba és sűrűn ment a fordítókorong, szintén grátisz, viszont nem volt az a hatalmas tömegnyomor, mint máskori ingyenbelépős napokon, valószínűleg nem volt agyonreklámozva az esemény, tehát kifejezetten élvezhető délelőttöt töltöttünk a helyszínen.
   A programok a szokásosak voltak, nem is részletezném túlzásba, viszont - pár nappal vagy héttel a hivatalos megnyitó után - mi is "felavattuk" a kertivasút új szakaszát.
Két kis szerelvény közlekedett folyamatosan és szép nagy távokon, mert nagyjából öt percet vett igénybe, míg egy vonatka bejárta a bővítés után már igen hosszú pályát. Az új szakaszon található híd, alagút, parkocska tóval és vízeséssel, átkelők természetesen fénysorompós biztosítással, igényesen, szépen kivitelezve, tessék nézegetni:)

   Az új alagút bejárata...

... a kijárat üresen...

... és "vonattal töltve":)

De nagyon remekre sikerült a híd is

Íme a mívesen kialakított parkocska...

... a remekül kialakított, nem is kis tavacskával

Nem emlékszem, megvolt-e már korábban ez a jópofa fordítókorong az állomáson, most mindenesetre lefotóztam

Ezt a gyönyörő fényezésű Md szerelvény muszáj volt lekapnom így is...

                                                  ... és közelebbről is:)


"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/magyar_vasuttorteneti_park/page/3 és
                             http://indafoto.hu/optomi/magyar_vasuttorteneti_park/page/4

folyt. köv...         

1 komment


2010.09.11. 16:53 op tomi

Megint lámpácskák...

   Végre tudtam kicsit haladni a terepasztallal, még mindig világításügyileg, ha már egyszer nyáron nem igazán tudtam rá időt szakítani… tán kétszer, ha jártam lent a pincében júniustól augusztusig:)

   Két megoldandó dolog volt még az épületek világítása kapcsán, az egyik a fűtőházak kivilágítása, hát sokat vakaróztam a megvalósítás mikéntjén, mivel a Fleischmann (és gondolom, a többi) fűtőháznál a hagyományosnak tekinthető módszer, miszerint lefúrjuk az izzófoglalat helyét a kábelnek az alaplemezre, levezetjük a kábelt az asztal alá, bekötjük, foglalatot az izzóval fixáljuk, ’oszt jónapot című megoldás kivitelezhetetlen, mert barbár módon és nagyon rondán látszik, hogy ez az egész egy műizé, ezáltal modellezésről, mint valósághű ábrázolásról nem is beszélhetünk…
A Fleischmann honlapján kiegészítőként rendelhető ledes kocsivilágítás, melyet méreténél fogva ők pont erre a célra is ajánlanak, a bibi az ajánlatban, hogy egy állás kivilágítása négyezer forintot kóstál, nekem meg van tizenkét állásom, szóval járhatatlan., értelmetlen lett volna ebből berendelni, de ötletet meríteni kiváló volt:) Ne is ragozzuk tovább, csíkosháTTúval átbeszéltük, hogy mit szeretnék, ő pedig legyártotta a készre szerelt ledes paneleket. A háromállásos fűtőház viszonylag mobil volt, ezért méricskélés, prototípus-gyártás okán azt elvittem hozzá és készen, világítással szerelve kaptam vissza, ezzel a bekötésen kívül nem is volt más dolgom. A kilencállásos fűtőház világítását én építettem be, miután ahhoz is megkaptam a paneleket, hát, az szép baleset volt, mivel le kellett kapni az egész gigantikus izét az asztalról, pedig eléggé passzentosan volt beépítve, de alapvetően nem volt rettenetes, két délelőtt végeztem vele, mármint a leszedéssel és a beépítéssel. Beépítés alatt végül is annyi értendő, hogy a mennyezeti gerendák alá kétoldalas ragasztóval fixáltam a pillekönnyű paneleket, a lefelé menő kábelt is rögzítettem a Pattexnek ezzel a rágógumiszerű ragacsos izéjével, persze jól eldugva, nehogy kilátsszon, valamint kettes fúróval elkészítettem a vezeték(ek) tövábbi útját. A visszaépítés nagyjából ugyanennyi volt, mivel panelenként kellett levezetni a kábeleket az asztal alá, és marhára nehezen ment, mivel az eksönre rendelkezésre álló hely meglehetősen korlátozott volt. Először úgy gondoltam, hogy valahogy egyenként visszamérem, visszajelölöm az összes lefelé kívánkozó kábel helyét, és kis furatokon leküldöm a drótokat a delejhez, ez sajnos kivitelezhetetlen volt. Végül körzővel (körfűtőház lévén, működött is) berajzoltam egy ívet, melyen keresztül a vezetékek leküldhetőek, ennek alapján dekopírral vágtam egy kb. egy centi széles, negyedkörív formájú sávot az alaplapra, ezen keresztül gyönyörűen átmentek a „madzagok” és győztünk:) Kötözgetés után pedig sárgás fénybe borultak a fűtőházak, mondanám, hogy úgy, mint a valóságban, csak az a bibi, hogy még sosem láttam sötétben kivilágított fűtőházat:)
    Tehát megvolt az örülés, de még hátra volt a Jakó Attila-féle gyönyörűséges négyledes térvilágító oszlopok elhelyezése, beszerelése, melyek már nyár eleje-közepe óta nálam vannak, de tervezett helyük miatt mindenképpen a fűtőházvilágítás befejezése után láthattam csak neki a beépítésüknek. Légiesen karcsú, könnyű elemek lévén csavarozás, szögelés helyett ezeket is látszerésziparban használatos vékony, de erős kétoldalas ragasztóval „telepítettem”, majd jött a kettes fúró és a kábelek levezetése az asztal alá, majd a bekötés a ledes világításoknak külön kivezetékezett trafóba (ahonnan a peronok világítása is „delejt” kap), aztán bekapcsolás és ájulás:) Azért az oszlopokról annyit feltétlenül szólnék, hogy megrendelésükkör is tudtam, hogy igen minőségi darabok lesznek, ennek ellenére már akkor is, amikor még dobozban pihentek, többször kellett kézbevenni és megcsodálni, szóval eszméletlenül finoman és színvonalasan kivitelezett modelleket gyárt Attila, úgyhogy válság ide vagy oda, a jelzőket és a fénysorompókat is tőle fogom megrendelni, maximum tovább gyűjtök majd rá…
   Nem tudom, a fotók mennyire adják majd vissza a fűtőházi környék összképét, a különféle színhőmérsékletű világítások elegyét, én próbálkoztam a fotoapparáttal rendesen, de nem vagyok maradéktalanul elégedett, azért tessék csak alant megsasolni...
 

A háromállásos fűtőház... ezt a Maestro készre szerelve szállította

Ez már a kilencállásos fűtőház, balról a hatodik állásban relatíve látható led-panellel

Itt talán látható az összhatás is:)

Két térvilágító oszlop került a nagy fűtőházak környékére, egy a mellékvonali fűtőházhoz

Ebből a nézetből két oszlop látszik...

Meg ebből is, csak máshogy:)

Bevilágítjuk a kis fűtőház környékét, reszkessenek a fémtolvajok!:)

Sötétben is próbáltam fotózni, ez az egy sikerült... úgy-ahogy...

Ugye, milyen gyönyörű?

Szerintem ájulás:)

Mutogatom a kis fényeimet, így fért bele a képbe még értékelhető módon:)

 "Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/terepasztalom/page/12

folyt. köv...

Szólj hozzá!


2010.09.01. 20:19 op tomi

Királyrét jó úton:)

   Viszonylag régen jelentkeztem posttal utoljára, viszont nagyon jólesett, hogy többen „reklamáltak” is ezzel kapcsolatban, például Matiz, alias Trainmodeller, az első vasútmodellező blog gazdája (www.trainmodeller.freeblog.hu), amire külön büszke vagyok:)
  A csönd oka főként a nyár volt, a családi nyaralások idén nem a vonatozás körül forogtak, vonatozással kapcsolatos utunk tán nem is volt, a nyári időjárás meg végül is idén (is) eléggé végletes volt, vagy dögmeleg, vagy viharos sz…-rá ázás, így alakult.
Az asztalon már szép lassan történgetnek dolgok, még mindig a „fény jegyében”, még pár kábelt kell összekötögetni és pár napon belül összeáll egy postra való:)

   Viszont: előző hétvégén kisvasutazni voltunk a királyréti kisvasúton, ami egy rövid bejegyzést feltétlenül megérdemel. Úgy két éve jártunk ott utoljára, az akkori tapasztaltak okán egy darabig el is ment a kedvünk a további odalátogatástól, született post is az akkori „élményekről”, most nem linkelném be, akit nagyon érdekel, görgessen szorgalmasan és megtalálja, de inkább az alábbiakat ajánlanám elolvasásra, mert nagyon pozitív változások történtek, melyek következtében szerintem ismét törzsutasok leszünk:)
   Szóval elautóztunk Kismarosra, ahol láthatóan már átadásra vár az új váróterem, amennyire kívülről látható volt, határozottan jurópien körülmények között lehet majd vonatra várni, jegyet váltani vagy csak éppen időt tölteni, el lehet felejteni a „budiproblémákat”, meg remélhetőleg a téli fagyoskodást is, modern utastájékoztató rendszer is lesz… Kocsiszín (vagy mozdonyszín?) is épült, elhelyezkedését tekintve úgy, hogy a sínpár az állomáson túlhaladva egy balos ív végén vezet be a tárolóépületbe, melyet szintén nagyon esztétikusra sikerült kivitelezni.
   Számomra a fő attrakciót „Tobi”, a kisvasút saját építésű motorkocsija jelentette, olvastam róla már korábban véleményeket, akadt, aki az áramvonalas formát hiányolta, volt, aki a belső tér kialakításával nem volt megelégedve, de összességében kedvező reakciókat váltott ki, ehhez a magam részéről én is csatlakozom. Külsőre kedvesen bumfordi, nem egy szélcsatornában tervezett jármű, de nem hiszem, hogy max. 30 km/óra pályasebességre készült járműnél érdemes ennél leragadni:) A belső kialakítás praktikus, precíz, hulladéktárolók viszont nincsenek, a pneumatikus, távvezérelt ajtók miatt volt némi „buszfílingem”, na meg persze amiatt is, hogy csak a jármű egyik oldalán vannak ajtók (ez speciel a királyréti végállomás peronmentes oldalán momentán elég gáz le-felszálláskor, de gombhoz a kabátot alapon a nagy felújítás-fejlesztés jegyében még Királyréten is „kinőhet” a peron az érintett oldalon)…
   Maga az utazás több okból is összehasonlíthatatlanul kellemesebb volt, mint korábban, ugyanis az utasok összezsúfolását megelőzendő „Tobi” mögé csatoltak egy zöld kocsit, amely korábban a felüljáró oltalmában várakozott bevetésre másrészt fenenagy tisztaság volt a vonaton, ami korábbi élményeimhez képest igen pozitív csalódás:) Maga a gép jól húzott, a menetzaj sem volt egetverő, az Ivecoval motorizált gépészetben érezhetően több az erőtartalék, mint a negyedik ikszen már bőven túlhaladt jó öreg Mk-48-ban, meg az ő Rába gépezetében, a Szokolya előtti emelkedőnél szokásos erőlködésnek nyoma sem volt. Vezérünk Mekli Miska bácsi volt, a kisvasút Jolly Jokere, akit amúgy Morgó gőzös és Mk-48 „nyergében” is sűrűn előfordul, róla-vele amúgy remek videók születtek már Dézsi Zoli által, vasútbarátoknak amúgy is „kötelező” felnézni Zoli Youtube-os csatornájára, ide:
https://www.youtube.com/user/dezsizola.
   Kalauzunk is feltűnően kedves, előzékeny volt, dacára annak, hogy a jegyváltás is a vonaton történt, a jegyek mellé jó utat kívánt és megköszönte, hogy utazásunkhoz a királyréti kisvasutat választottuk, apró gesztusok ezek, de ilyeneken és hasonlókon múlhat, hogy a „kedves utas” minél sűrűbben visszatérjen:)
Természetesen kipróbáltuk a hajtánypályát is, ezúttal sajnos csalódás volt az egész, 
rendkívül elhanyagolt pályán olajat rég nem látott hajtásláncú rozsdás, az ívekben szoruló "romokkal" próbáltuk a pályát rendkívüli erőfeszítések közt abszolválni... kár az amúgy nagyon épkézláb, ötletes projektért, létrejötte pillanatától tetszett a pálya, az egész ötlet meg a megvalósítás is, hát lehet, hogy a spiritusz, a szorgalom, meg az üzemeltetési büdzsé is eddig tartott... őszintén remélem az ellenkezőjét:)
   Visszafelé Mk-48 vontatta háromkocsis szerelvénnyel utaztunk, itt a három kocsin van a hangsúly, sokan, de kényelmesen értünk vissza Kismarosra, kellemes, kulturált vonatozás volt:)

 
Képek alább:

Az "eldugott" kocsi... és még vizes sem lesz a híd alatt, ha esne az eső:)
Kicsit messzebbről fotózva látható az új kocsiszín is
Így néz ki az állomás felől bezoomolva...
Így pedig akkor, amikor "Tobi hátratolat" a zöld kocsiért
 Ő "Tobi"
"Farkasszemet" nézünk:)
"Tobi" belülről
Műszerfal I.
Műszerfal II.
Kilátás a "cockpit" felől
Útközben...
Lepukkant hajtányt lepukkant pályán nehéz tekerni:)
 
 
folyt. köv...

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása