optomi vonatozik

     A kaszói kisvasútról "előolvasás" során viszonylag kevés anyagot találtam, mivel Fenyvesről "autózhatóbb" távolságra van, mint otthonról, mindenképpen szerepelt a listámon, bár a menetrendjén, és az odavezető úton kívül túl előzetes információm nem volt arról, mire számíthatunk majd ott. 
   Az első, amit megláttunk Kaszón, az a mozdonyszín volt... rendezett, ápolt, benne a Karácsony nevű kis gőzössel, és az eddig látott legszebb, friss festésű C-50-es dízelke,  előtte nyitott, és zárt kocsik, szintén igényes állapotban, a szín elején "KÖSZÖNTJÜK VENDÉGEINKET!" feliratú molinó, kis tó, hinta, fedett, turistáknak szánt terasz padokkal, mellékhelyiség, szóval, úgy az egészen látszott, hogy itt aztán komolyan veszik a látogatókat, nem is kicsit, ahogy a későbbiekben kiderült:)
   Közben beérkezett a vonat, több mázsa német turistával, akik valószínűleg az utazás  élményeit  beszélték meg egymás közt, úgyhogy innentől a tisztás csöndjéről csak múlt időben lehetett beszélni... azért gyűltek az utasok az induláshoz is:) Aztán megjelent a mozdonyvezető, és elmondta a várható programot...(???) becsszóra, ez történt. Valószínűleg ez egy korábban csoportosan leszervezett út volt, nekünk, meg még pár "spontán" utasnak pedig sikerűlt "hozzácsapódnunk" a csoporthoz... naszóval, a várható program először is két további vagon csatolása az eddig egykocsis szerelvényhez (kiváló gesztus, aki már beleolvasott korábbi kisvasúti élményeimbe, észrevehette, hogy nem mindenhol tapasztaltam ilyen jellegű  figyelmességet), majd elvonatozunk Baláta megállóhoz, ahol egy különleges adottságú, épp ezért mostani éghajlatunk okán komolyan veszélyeztetett tájegységet, nevezetesen a Baláta-tó környékét ismerhetjük meg, majd "tolóüzemben" visszajövünk.
   Így is történt, illetve a Baláta-tónál, melyben vizet alig lehet megfigyelni (nekem nem is sikerült), C-50 "pilótánk" a kilátó tövében olyan előadást rittyentett a környék élővilágáról, hogy biológus legyen a talpán, aki ezt így "odateszi":)
   Mivel a csoport több részletben "ostromolta meg" a kilátót, alkalmam nyílt kisvasutas élményekről beszélgetni mozdony- és idegenvezetőnkkel, többek között kiderült, hogy "rutinrókaként" is komoly kihívásnak tartja a nagybörzsönyi pályát:) Mellékesen megkérdeztem, fogad-e potyautast a mozdonyra visszafelé... nagyfiamra gondoltam, de úgy lett, hogy én is csatlakozhattam:)
   Nagy élmény volt... a kirándulás, az idegenvezetés, a visszaút... nem azért, de legközelebb kislányom is kipróbálná a mozdonyt, úgyhogy ide vissza kell jönnünk... 

   Ez a kép fogadja az ide látogatót... jó érzés:)

     Stílusos jubileumi "emlékmű"

 Ugye, milyen szépek?

Utazásra csábító "szerelvény"

Röviddel indulás előtt...

Vonatunk Baláta megállónál

"Idegenvezetőnk" előadása alaposabb volt, de a lényeg itt is olvasható...

"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/kisvasutak_2

Video:

   Csömödért hagytam a végére, pedig ott kétszer is voltunk, annak ellenére, hogy szállásunktól több, mint másfél órára volt autóval... nem véletlenül.
   Első látogatásunk alkalmával nem tudtuk, mire megyünk... na jó, annyit tudtam, hogy a leghosszabb szakaszon üzemelő kisvasút, meg azt, hogy van rá esély, hogy "erdőzöld"  helyett itt piros mozdony fogja húzni a kocsikat:) Ismereteim szerint az egész üzemképes vasúthálózat kb. 110 km-es hosszúságú, de a Csömödér-Kistolmács szakasz is impozánsan 32 km-es szakasz, és az ipari (gondolom, elsősorban faipari) forgalom is jelentős. 
"Direktben" egy Lenti-Kistolmács utat jó lett volna, de a menetrendi kiírás szerinti másfél-két órás út első blikkre kicsit soknak tűnt, úgyhogy az előzetes tervezés alapján Csömödér-Kistolmács viszonylatban  gondolkoztunk.
   Tehát megérkeztünk Csömödérre, a kulturált állomásra, az már első pillanatban látszott, hogy itt "komolyan" adják elő a vasútüzemet, két peron, mozdonyszín, jó néhány kocsi, C-50-es mozdony, sőt, még az egyetlen "ezres" Mk-48-as is itt "pózolt", Ábel gőzösről nem is beszélve:) Aztán bejött peronjára a mi vonatunk, majd a másik peronra rövidesen megérkezett a Lenti felé közlekedő szerelvény is, mindkettő élén piros C-50-es zakatolt. Felszálltunk, bár minden kocsi tiszta, ápolt volt, a miénk különösen "csilivilinek" bizonyult, még az is lehet, hogy frissen készült, vagy került felújításra.
   Az indulás nagyjából menetrend szerint volt, majd a barátságos kalauznál megváltottuk a szintén rendkívül barátságos árú jegyeinket, és a vonat rendkívül jó tempóban elindult Kistolmács felé. Érdekes volt, hogy szinte minden alkalommal, amikor aszfaltutat kereszteztünk, mozdonyunk többször, hosszasan dudált, kalauzunk pedig tárcsával  biztosította áthaladásunkat, ezt máshol még nem tapasztaltam. Az út változatos volt, mentünk faluban, erdőben, kukoricás mellett, észre sem lehetett venni az idő múlását, pedig egy órán keresztül mentünk.
   Kistolmács gyönyörű, a dombok között a Kistolmácsi-tó igazi kis ékszer, a tópart, a kemping tiszta, ápolt, a vele szemközti étterem személyzete, árai barátságosak, ételeik ízletesek, és bőségesek, "szokott módon" itt is sikerült vagy másfél órán keresztül ebédelnünk, majd irány vissza, a kisvasút végállomására, aztán újabb, egy órás, de korántsem unalmas vonatozással visszatértünk Csömödérre.

     Ez így egy szép együttállás:)

Mozdonyszín előtt a zárt kocsi, egy C-50-es, és az "emkák"

Takaros kis szerelvény:)

"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/kisvasutak_2

Video:

Nincs még vége, mert minden második szombaton közlekedik Ábel gőzös, úgyhogy aztán  szombaton visszajöttünk "gőzösözni". Kíváncsi voltam, itt vajon mennyire üzembiztos a gőzvontatás, ami Budapesten, a Gyermekvasúton eléggé "rendben van", Királyréten nehéz biztosra menni (ott speciel az Mk-48 "besegítése" a gőzvontatásba rendszeres, ami a kanyargós hegyi pályán valószínűleg szükséges is), itt a pálya relatíve hosszú volta okoz-e hasonló gondot?... jelentem, egyáltalán nem:)
   Tehát újfent megérkeztünk Csömödérre, a járást már ismertük, és nemsokára betolatott a peronra Ábel gőzös "személyesen". Első blikkre meg is ijedtem a mindössze három kocsi láttán, és beugrott a szokásos királyréti gőzösös "heringjárat", de aztán kapott egy zárt kocsit, meg a Lenti felé közlekedő járatról is átkerült egy, úgyhogy induló szerelvényünk öt kocsiból állt, és ez így pont rendben is volt:) Amúgy Ábel gőzös nemrég kapott teljes felújítást, hogy csodás hangú gőzsípját is ekkor kapta, vagy ez az eredeti, nem tudom, de nagyon szépen szólt, valószínűleg a masinisztának is ez lehetett a véleménye, mert mindannyiunk örömére sűrűn használta:) Amúgy profi vasútüzemet láttunk most is, lelkes, de professzionális munkát végző vasutasokkal, ezt a pozitív kettősséget néha hiányolni szoktam, mifelénk, de ettől persze a relatíve "környékbeli" kisvasutak sem estek ki a "pikszisből", azért azokat is nagyon bírom:)   
   Mivel időnkbe a visszaút már nem fért volna bele, lévén, hogy ez volt az utolsó nyaralós napunk, és kétszáz kilométerre voltunk még otthonról, ezért én feltettem a családot, és autóval követtem a vonatot, ahol lehetett, meg is vagyok elégedve az út közben készített videókkal:) A végén újfent ellátogattunk az előző kistolmácsi kirándulásunkkor is rendkívül szimpatikus étterembe, aztán irány haza... nyaralás kipipálva... jó volt:)

Csömödéri nagyüzem... volt pörgés, rendesen:)

Impozáns szerelvény, impozáns tempóval:)

"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/kisvasutak_2 

Video:

folyt. köv...