optomi vonatozik

   Két megoldandó dolog volt még az épületek világítása kapcsán, az egyik a fűtőházak kivilágítása, hát sokat vakaróztam a megvalósítás mikéntjén, mivel a Fleischmann (és gondolom, a többi) fűtőháznál a hagyományosnak tekinthető módszer, miszerint lefúrjuk az izzófoglalat helyét a kábelnek az alaplemezre, levezetjük a kábelt az asztal alá, bekötjük, foglalatot az izzóval fixáljuk, ’oszt jónapot című megoldás kivitelezhetetlen, mert barbár módon és nagyon rondán látszik, hogy ez az egész egy műizé, ezáltal modellezésről, mint valósághű ábrázolásról nem is beszélhetünk…

A Fleischmann honlapján kiegészítőként rendelhető ledes kocsivilágítás, melyet méreténél fogva ők pont erre a célra is ajánlanak, a bibi az ajánlatban, hogy egy állás kivilágítása négyezer forintot kóstál, nekem meg van tizenkét állásom, szóval járhatatlan., értelmetlen lett volna ebből berendelni, de ötletet meríteni kiváló volt:) Ne is ragozzuk tovább, csíkosháTTúval átbeszéltük, hogy mit szeretnék, ő pedig legyártotta a készre szerelt ledes paneleket. A háromállásos fűtőház viszonylag mobil volt, ezért méricskélés, prototípus-gyártás okán azt elvittem hozzá és készen, világítással szerelve kaptam vissza, ezzel a bekötésen kívül nem is volt más dolgom. A kilencállásos fűtőház világítását én építettem be, miután ahhoz is megkaptam a paneleket, hát, az szép baleset volt, mivel le kellett kapni az egész gigantikus izét az asztalról, pedig eléggé passzentosan volt beépítve, de alapvetően nem volt rettenetes, két délelőtt végeztem vele, mármint a leszedéssel és a beépítéssel. Beépítés alatt végül is annyi értendő, hogy a mennyezeti gerendák alá kétoldalas ragasztóval fixáltam a pillekönnyű paneleket, a lefelé menő kábelt is rögzítettem a Pattexnek ezzel a rágógumiszerű ragacsos izéjével, persze jól eldugva, nehogy kilátsszon, valamint kettes fúróval elkészítettem a vezeték(ek) tövábbi útját. A visszaépítés nagyjából ugyanennyi volt, mivel panelenként kellett levezetni a kábeleket az asztal alá, és marhára nehezen ment, mivel az eksönre rendelkezésre álló hely meglehetősen korlátozott volt. Először úgy gondoltam, hogy valahogy egyenként visszamérem, visszajelölöm az összes lefelé kívánkozó kábel helyét, és kis furatokon leküldöm a drótokat a delejhez, ez sajnos kivitelezhetetlen volt. Végül körzővel (körfűtőház lévén, működött is) berajzoltam egy ívet, melyen keresztül a vezetékek leküldhetőek, ennek alapján dekopírral vágtam egy kb. egy centi széles, negyedkörív formájú sávot az alaplapra, ezen keresztül gyönyörűen átmentek a „madzagok” és győztünk:) Kötözgetés után pedig sárgás fénybe borultak a fűtőházak, mondanám, hogy úgy, mint a valóságban, csak az a bibi, hogy még sosem láttam sötétben kivilágított fűtőházat:)

    Tehát megvolt az örülés, de még hátra volt a Jakó Attila-féle gyönyörűséges négyledes térvilágító oszlopok elhelyezése, beszerelése, melyek már nyár eleje-közepe óta nálam vannak, de tervezett helyük miatt mindenképpen a fűtőházvilágítás befejezése után láthattam csak neki a beépítésüknek. Légiesen karcsú, könnyű elemek lévén csavarozás, szögelés helyett ezeket is látszerésziparban használatos vékony, de erős kétoldalas ragasztóval „telepítettem”, majd jött a kettes fúró és a kábelek levezetése az asztal alá, majd a bekötés a ledes világításoknak külön kivezetékezett trafóba (ahonnan a peronok világítása is „delejt” kap), aztán bekapcsolás és ájulás:) Azért az oszlopokról annyit feltétlenül szólnék, hogy megrendelésükkör is tudtam, hogy igen minőségi darabok lesznek, ennek ellenére már akkor is, amikor még dobozban pihentek, többször kellett kézbevenni és megcsodálni, szóval eszméletlenül finoman és színvonalasan kivitelezett modelleket gyárt Attila, úgyhogy válság ide vagy oda, a jelzőket és a fénysorompókat is tőle fogom megrendelni, maximum tovább gyűjtök majd rá…

   Nem tudom, a fotók mennyire adják majd vissza a fűtőházi környék összképét, a különféle színhőmérsékletű világítások elegyét, én próbálkoztam a fotoapparáttal rendesen, de nem vagyok maradéktalanul elégedett, azért tessék csak alant megsasolni...