Hajnali
felkeléssel indult müncheni kalandunk, mivel a kiválasztott Railjet reggel 7.10-kor indult a Keletiből.
Viszonylag korán kiértünk, ezért "bevackolás" után bőven volt még időm indulás előtti fotózásra, videózásra. Helyjegyünk az utolsó kocsiba szólt, ez volt a "Kinderkino" is egyben, melyet gyermekeim örömmel konstatáltak, mi sem bántuk, mégiscsak több, mint hétórás út állt előttünk. Vezérlőkocsival előre állt szerelvényünk, úgyhogy kocsink mögött már csak a Taurus volt, mint egy rendes ingavonatnál, csak a "BHV-fíling" nem volt meg:) Az egész vonat belül ragyogóan tiszta volt, kívülről már kevésbé, ami az ablakon keresztüli fotózást nagyjából keresztül is húzta...
Indulásunk percre pontos volt, a képi és hangbani utasüdvözlés- és tájékoztatás monitoron-hangszórón keresztül történt, diszkréten és folyamatosan. Economy osztályon utaztunk, gondolom, ez megfelel a hagyományos másodosztálynak, viszont kényelmes lábtérrel, ergonómikus, fejnek és gerincnek egyaránt komfortos ülésekkel, az ülések között pedig 230 V-os csatlakozóval laptopnak, miegymásnak... Természetesen bebarangoltuk az egész vonatot, a First, tehát az első osztály ülései még nagyobb lábtérrel, elegánsabb színvilággal, fényűzőbb ülésekkel és több konnektorral kényeztették az utast, a Business osztálynál pedig már masszírozós bőrfotelt, hajlítható olvasólámpát és fejedelmi lábtereket találtunk. Jópofa volt a Railjet Bistro is, az árai már kevésbé, persze ide nem bezabálni és betintázni jár az ember, de akkor is fene nagy drágaság volt, azért egy sör beugrott, jól van, na:) A wc-k tisztasága viszont makulátlan volt, papír dögivel, hideg-meleg víz, elektromos kézszárító, szóval Európa:)
A fentebb már említett kijelző monitorok, melyekből nyolcvan darab van a vonaton, animációval bemutatták a vonatot, felhívták a figyelmet a mindenhol érvényes dohányzási tilalomra (ami tényleg nem vicc, kalauzunk szerint a füstérzékelő jelzésére lazán megállítják a vonatot akár a nyílt pályán is, az ÖBB-s bírság után pedig még következik az egészségügyi hatósági bírság is, na meg a renitens bagós utána éghet, mint a rongy, mert be is mondják a váratlan megállás okát asszem, a renitens utas ülőhelyének megadásával, hogy jól lehessen utálni, amíg csak le nem száll úticéljánál), GPS-jelleggel mutatják a vonat pillanatnyi helyzetét, sebességét, hátralévő állomásokat és a menetidőt, valamint a menetrendtől való eltérést.
Az ÖBB honlapján jópofa animáció mutatja be a vonatot, tessék belenézni:
http://railjet.oebb.at/
Győr után valamivel a megjelenített sebességértékek már időnként közelítették a 160 km/h értéket, persze a magyarországi pályaállapotoknak köszönhetően ez úgy nézett ki, hogy rövid száguldást intenzív fékezés, majd ülésbe préselő gyorsítás követett, köszönhetően a Taurus erejének és a vonat átlagon felüli fékteljesítményének.
Osztrák pályára érve hasonló volt az érzés, mint amikor a magyar autópályáról átérünk a "sógorokéra" Hegyeshalomnál, a pálya kisimult, a kattogás megszűnt, tempónkat csak a kijelzőrő sebességértékei és a gyorsan elhaladó táj alapján érzékeltük.
Pár kép:
Kora reggeli verőfény, izgalom, "bevackolás" utáni pakolgatás, de nemsokára indulunk...
Business-ülések... azért csak beleültünk, kényelmes volt nagyon:)
Railjet Bistro, praktikus, esztétikus, drága...
Az Infopoint, igazából nem láttuk "működés" közben, de nagyon tudományosan néz ki:)
Ez egy mozgássérültek számára is használható wc, a normál kialakításúak is ilyen tiszták, ráadásul valahogy a papír sem fogy es soha:)
"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/muncheni_utazas_benne_persze_s/page/1
folyt. köv...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.