Nekem már ötéves koromban volt terepasztalom, bezonyám...nem sokra emlékszem belőle, annyi biztos, hogy TT volt, a hetvenes években készítette Apám, Mávos Nohab pedig tuti, hogy volt rajta.
A második asztal biztos, hogy méretesebb volt, két egyforma lapra lehetett szétszedni, három pályán mehettek egyszerre a vonatok, és, mivel akkoriban Mávos modell éppen beszerezhetetlen volt TT Zeuke, vagy Berliner TT Bahnen színekben egyaránt, más pedig ugyebár mifelénk nem volt, ezért rendkívül "nemzetközi" szerelvények közlekedtek rajta.
Annyi biztos, hogy 10 db váltót, és 5 db szemafort lehetett kezelni a "TT-zongorán", és már komoly forgalmi helyzetek is adódtak....
Aztán nálam jött a középiskola, és a terepasztal szépen feledésbe merült, majd ennek okán eladásra került, tán van még róla 1-2 régi kép, megpróbálom majd feltenni ide:)
Ezen a képen csekélységem vigyorog harmincvalahány évvel ezelőttről, valami látszik az emlegetett Nohabból:)
Itt látható állandó akkori "tettestársam", Laci is, akivel többféle rettenetet is elkövettünk, itt Anyukám nagy örömére "csak" vonatozunk...
Aztán hipp-hopp, eltelt húsz év, és két éve az akkor még ötéves kisfiam elkezdett érdeklődni mindenféle sínen közlekedő járművek iránt, és a kishúga is jól tűrte a dolgot, mindenféle kisvasutas barangolások után arra jutottam, hogy egyszer majd megépítem a mi terepasztalunkat...azért előbb mesélek a kisvasutazásról is.
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.