Szálka, fűrészpor, szerszámok mindenfelé, de azért elkezdtem körbenézni mozdonyok, kocsik ügyében, és sajna vettem is ezt-azt. Persze nem az a baj, hogy vettem, de még egy tetves sín sem volt a környéken, amire rátehettem volna, nemhogy futtatni a gépeket.

Azért időnként kivettem őket a külső dobozból, és nézegettem őket, nagyon jól mutattak a hungarocell dobzaljban:)

   2007 március végén volt a kisfiam hatodik szülinapja, mivel sokat nem akartam kockáztatni, sem a sínrendszert, sem az anyagiakat illetően, Piko analóg startszettel leptem meg, összeraktuk az oválpályát, és marhára élveztük, ahogy fut a kis gőzös három kocsival...a gyerekek relatíve finoman bántak a "cuccal", és már a leendő terepasztalos vonatozásokat terveztük, ennek következtében megnyugodva láttam neki a sínrendszer elemeinek beszerzéséhez.  Nagy, mondhatni "művészi" terveket dédelgettem, padlóalatti váltóállítással, ilyesmivel, aztán a pályaterv alapján megcsináltam a felhasználandó anyagok listáját, érdeklődtem, osztottam, szoroztam, aztán átírtam az egészet felszíni állítóművekre, viszont beletettem jó pár kocsilekapcsoló sínt is, aztán kihoztam győztesnek a RocoLine töltés nélküli sínrendszert. Közben az asztal készen lett, és levittük a "játszós pályát" (azt a bizonyos Piko ovált), a Hobby kocsikkal, továbbá az addig féltve őrzött, addig még egy centit sem futott egyéb szerzeményeimet a pincébe, felpakoltuk a vadi új asztalra, és elkezdtünk játszani...na meg modellboltokba járni, sajna', néha szembejöttek velem mozdonyok, és kocsik is, úgyhogy anyagilag - azt sem mondhatnám, hogy lassan - elindultam a csőd felé.

  Amikor a felhasználandó sínek nagyobbik fele már a tulajdonomban volt, elkezdtem építkezni, sokat vártam a flexisínektől, ma már tudom, hogy nem a sín volt béna, amiért hozzáfűzött reményeimet nem váltotta be... Elfelejtkeztem ugyanis arról, hogy a flexi sín rögzítést igényel, viszont először mindenféle rögzítés, és aljzat nélkül le szerettem volna rakni a pályát, az emelkedőket is ideiglenesen megoldva. Az emelkedők mentek is, hála gyerekeim kifogyhatatlan építőkocka készletének, viszont a rögzítetlen flexisín irdatlan befeszüléseket eredményezett a pályán, közben pedig változatlanul meg akartam maradni a "menetpróba nélkül nem rögzítünk síneket" koncepciónál.

  Sűrű káromkodások után (gyerekek előtte kiküldve) megszültem a megoldást: csak, és kizárólag átmeneti ívek fognak flexisínből készülni, a minifúró vágókorongjának pedig tök-mindegy, flexi, vagy normál sínt vágok vele:) Ezt aztán a modellboltban is el kellett magyaráznom, miután megjelentem két bontatlan doboz RocoLine flexisínnel, és mindenféle csere-bere ötlettel, hál' istennek bírták, és tolerálták a hülyeségemet.

  Végül is összejött a "próbapálya", szigorúan ideiglenesen, rögzítés nélkül, leszabtam az emelkedőket is, a startszettes analóg Piko kézivezérlővel egy helyen betápláltam a "delejt" a kb. 50 méteres pályába, és meglepő módon minden, a pályára feltett szerelvény siklás nélkül végigjárta útját.

  Sokat gondolkoztam a vezérlésen...ez egy elég nagy, és nehezen belátható pálya, tehát mindenképpen vágányútábrás kitérővezérlésre van szükségem. Nézegettem a Viessman Commandert a GBS-sel, a Hekinek is van GBS-szerű ketyeréje, viszont az ár, ha kiszámolom 30 db kitérőre, 9 db kocsileakasztóra, meg 10-15 db jelzőre, mindkét gyártó esetében kész horror. Tehát marad az analóg váltóvezérlés, és elektronikához alaposan értő szakember segítsége...tehát, a kezelőpult elvileg meg van oldva (ja, ha valaki megoldja, hehe).

  Ágyazatnak a Noch habszivacs alapú, előre kavicsozott töltésimitációját néztem ki, persze csak előrendelést vettek fel rá, de úgyis közeledett a nyár, és az egyéb vonatozós programok:)         

folyt. köv.