Ágyazat megrendelve, mozdonyok átszállítva csíkosháTTúhoz digitalizálásra...nagyjából itt tartunk 2006 nyarán. A gördülő állomány közben szépen feldúsult, az állomány mávos, ezen belül 2 db M-61 Nohab (Roco, ill. Heljan), M-62 Szergej a Gützoldtól, M-44 Bobo a Dommodelstől, Desiro a Piko-tól, Gosa kocsik a Roco-tól, mávos és gyseves teherkocsik a Klein Modellbahntól, nagyjából ez az akkori készlet, ja, meg hála a Börze topicnak, vettem egy Multimaus szettet trafóstul, erősítőstül "barátságos" áron. Ágyazat híján a sínek végleges rögzítése, ezáltal a további haladás az asztallal még várat magára...viszont voltunk újfent a Vasúttörténeti Parkban, Királyréten, és -mivel az M3-as hozzánk nagyon közel van - kisvasutaztunk kicsit Mátrafüreden is. 

 25 év után sikerült ide újra eljutnom, szépek a Mátravasút színei, az egész ápolt, jól szervezett benyomást kelt

 Ellenben nyaralni készül a család, alattomos módon Lillafüreden kerestem szállást, persze a jó levegő miatt, kisvasútról szó nincs, nem vagyok én olyan:)

   Azért biztos, ami ziher alapon letöltöttem, kinyomtattam némi kisvasutas menetrendet a környékről, különös tekintettel a Lillafüredi, és a Szilvásváradi Kisvasútra, hozzávettem Pálházát is, hátha odáig is eljutunk...

     Szakadó esővel kezdődött a nyaralás, de csak megérkeztünk Lillafüredre, míg a lányok birtokba vették a szállást, mi ketten a nagyfiammal kiolvastuk a menetrendet, és délután már vonatoztunk is.  

Lenyűgöző élmény itt utazni, hidak, viaduktok, alagutak, panoráma...minden van, ami egy vadregényes vonatozáshoz kell. A kocsik, mozdonyok korábban szebb napokat láthattak, különösen ezek a zöldek kocsik, az utasforgalom alapján megérdemelnének egy kis "szépülést"

   Borzasztó érdekes az egyes fő állomások jellegbeli különbsége, a Miskolc, Dorottya utcai végállomáson konkrétan a nagy városban vagyunk (direkt írtam külön), Lillafüred a Palota szállóval, és az előtte békésen csillogó Hámori-tóval mesebeli táj, Garadna, a másik végállomás pedig az igazi erdő hangulatát sugározza, rövidke video is van a "fílingről":
     

   Nézegettem a térképet, mert azért Pálháza továbbra is érdekelt, úgy számoltam, hogy egy-másfél óra autózás után érhető el a városka, ennek szellemében másnap reggel nekivágtunk. Nem számítottam rá, ezért kihagytam a számításból, hogy Miskolc kitáblá-zottsága számomra elégtelennek bizonyult, úgyhogy sikerült a reggeli miskolci csúcsforgalomban fél órát teljesen felesleges kóválygással tölteni, mindegy, kijutottunk, irány Pálháza!

   Autózni a Zemplénben nagyszerű, kanyargós, változatos, a táj szép, amerre mi jártumk, az aszfalt is rendben van.

   Pálháza nagyon tiszta, nagyon rendezett, főterén a flaszterről is enni lehet...na, erről még muszáj valamit elmesélni: megérkeztünk a kisváros főterére, a rendezett parkolóba, majd megjelent egy úriember kerékpáron, a kerékpár első sárhányóján akkurátusan rászerkesztett HAMUTARTÓ! Az úr köszöntött bennünket, majd felvilágosított, hogy az egész napos parkolás négyszáz forint, de előtte elmondja a város látnivalóit, és csak ez után döntsünk a parkolási díj sorsáról, és valóban tízperces előadást rittyentett Pálháza, és környéke látványosságairól. Ráadásul mindenhol, az egész városban makulátlan tisztaság...ez a kisvasút vécéjére is igaz volt, ráadásul kisvasúton (vagy akár nagyvasúton) ilyen igényesen kialakított mellékhelyiséget addig, és azóta sem láttam kis hazánkban:) 

   A kisvasút szintúgy makulátlanul tiszta volt, és amikor a mozdonyvezető, és kísérője észrevette, hogy sok utas fog a járaton utazni, tíz percen belül előálltak még egy kocsival, hogy ne legyen túl nagy a zsufi...figyelmességből jeles!

A képpel ellentétben négy kocsija lett a C-50-nek, amit kifejezetten jó tempóban huzigált fel Kőkapu, majd Rostalló felé.

Igazi, vadregényes erdőben mentünk végig a pályán, az egész gyönyörű volt:)

Két kis video:

  A nyaralásból "véletlenül" Szilásvárad érintésével mentünk haza. Az "igazi" Szilvásváradról nem igazán tudok beszámolni, mert a központi fizetős parkolóba álltunk be, ahol tízméterenként váltakozik a kaja- és bóvliárusok sora, a kísértésnek sikerült ellenállni, így nem vettünk olyan marhaságot, amit csak ilyen jellegű helyeken lehet turistáknak eladni, viszont a kisvasúti épűletnél jegyeket váltottunk - no, még nem a kisvasútra, csak pisilni kellett, és az errefelé kötelező jegyváltással jár... 

Persze megértem én, hogy rendnek márpedig lenni kell,. még a végén elszemtelenedne az a sok ember, és direkte ide járna "ürülni"... Leginkább az a röhej, hogy a megváltott kisvasúti menettérti jegy sem ad felmentést a nyomdaipar eme "csodájának" megvásárlása alól, amely alant látható, amúgy az illemhely koszos, a vécésnéni modora érdes, ráadásul ő adagolja a papírt is, nem túl bőkezűen...

  Azért csak elmentünk vonatozni is, az út szép volt, na meg jó rövid, a szárazság miatt a Fátyol-vízesés sztrájkolt, de ott is körbenéztünk, végül is a gyerekek jól érezték magukat, kalandpálya, lovaglás, vonatozás megvolt, na meg sok-sok tapasztalat:)

Ez az Mk-48 éveket fiatalodott a friss festésnek köszönhetően, a kocsik nem látszanak ugyan a képen, de azok is nagyon egyben voltak, amikor itt voltunk, csak nyitott kocsik közlekedtek, a felhők viszont folyamatosan szórakoztak velünk, de megúsztuk eső nélkül:)

 A nyaralás részemről nagyjából eddig tartott, mert egy egyszemélyes boltot egy hétnél tovább nyáron sem illik bezárni, én meg "bótos" volnék. Otthon ágyazat ügyében sajnos még mindig maradt a várakozó álláspont, azért elmolyoltam kicsit az asztallal, megcsináltam huszonvalahány váltó polarizálását, a kábeleket leküldtem a helyükre, az asztal alá, és kitartó rendszerességgel érdeklődtem a forgalmazónál ágyazat ügyében, mondhatni, kevés sikerrel.

   Azonban rájöttünk, hogy még nem utaztunk Magyarország egyetlen csúcsfordítós kis-vasútján, eme turisztikai hiányosságunk sürgős kiigazítást kívánt, tehát irány Nagybör-zsöny:)                   

 Komoly peron... a hátsó, nyitott kocsi Kisirtásig jött velünk, onnan fékezővel, utasokkal, a lejtést kihasználva visszajött Nagybörzsönybe

Indulás előtt nagyfiam belülről is tanulmányozhatta mozdonykánkat, nekem már nem volt képem bekéredzkedni, bár mozdonyvezetőnk szívélyesen invitált, azt megállapítottam, hogy itt is igen kedves emberek dolgoznak, akércsak a legtöbb kisvasútnál.

  A pálya igazán erdei, vadregényes, kanyargós úton vezet. Az első csúcsfordítóig úgy mentünk, ahogy általában a kisvasutak, aztán váltóállítások után a C-50-es hol húzta, hol tolta kocsinkat, az irányváltásokat, váltóállításokat a láthatóan összeszokott csapat impozáns tempóban végezte. 

Visszafelé sem hétköznapi módon jöttünk le, ugyanis az út nagy részében a kocsi "önjáró" volt, ketten fékezéssel szabályozták a sebességét, mozdonyunk pedig tisztes távolból követett bennünket, legalábbis akkor, amikor a kocsi volt a menetirányhoz képest elöl.     A nagybörzsönyi végállomásra már "rendes" vonat módjára futottunk be, miszerint elöl a mozdony, hátul a kocsi:)

A végére két kis video, valószínüleg szemléletesebb, mint a leírásom volt...

"Méretesebb" képek:

http://indafoto.hu/optomi/kisvasutak_1

folyt. köv.