Örülgettünk kicsit az immáron fixen „aljzatolt” pályának, már csak a síneket kellett rögzíteni. Ragasztani semmiképpen sem akartam, mert utólag nehezen korrigálható, tehát maradt a szögezés. Ehhez először is beigazgattam pontosan a síneket, majd minifúróval nekiálltam a talpfák lyuggatásának, ami azért nem volt annyira egyszerű, mert 1,2 mm-es fúrószárral dolgoztam, viszont a talpfa szélessége is úgy 2 mm körül lehet…persze volt, ahol megcsúszott a kezem, remélem, majd a kavicsozás eltünteti a „selejtet”. Kipróbáltam, hogy az általam sínszegként használt bognárszeget mennyire is lehet a rétegelt lemezbe kalapáccsal óvatosan beütni, hát, az eredmény az, hogy semennyire, viszont az 1,2-es fúróval előfúrva gyönyörűen, passzentosan beüthető lett a bognárszeg, úgyhogy maradtam is ennél a megoldásnál.
Egyértelmű információt a rögzítés sűrűségére vonatkozóan nem találtam, úgyhogy először elég ritkásan szögeltem le a síneket, aztán, ha az elkészült szakaszt nem éreztem eléggé stabilnak, „megbiztattam” még egy-két szöggel. Az emelkedőknél nehezebb dolgom volt, mind a megközelítés, mind az előfúrás terén, ráadásul az egész munkálatnál törekedni kellett (volna) arra, hogy egyforma mélységűre üssem le a szegeket…látszatra sikerült.
Következett a menetpróba: többkocsis személy- és tehervonatok indítása, először lassúmenetben. Volt pár szétakadás, ahogy láttam, a kurzkupplungos szerelvények különösen érzékenyek a szintbeni egyenetlenségekre, szerencsére a galibát minden esetben az okozta, hogy a sínszöget korábban túl mélyre ütöttem. Korrigálásként fogóval kicsit visszahúztam, a szög fejét, és megszűnt a siklás:) A mellékvonali pályán már nehezebb volt korrigálni, főleg a nehezebb hozzáférhetőség okán, bár ott az R2-es, R3-as ívek miatt nem is terveztem komolyabb szerelvények közlekedtetését, a "vicinális" jellegbe pedig tán jobban belefér kis egyenetlenség:)
A "vasútüzem" működik, kapcsolópult híján a kitérőket egyenlőre még kézzel állítjuk, viszont a pályaudvar kezd megtelni szerelvényekkel. Mivel az összes mozdony, és motorvonat "hangoskodik", és világít, komoly amperproblémák léptek fel, szegény Multimaus teljesítménye kevésnek bizonyult. A megoldást egy Tran központ beszerzése jelentette nagy teljesítménye, magyar nyelvű menürendszere okán. A cuccról indexes fórumokon már esett szó pro és kontra, nekem szimpatikus könnyű kezelhetősége, CV írási-olvasási képessége, a külön programozósín-kimenet, és a nagyon finom sebességszabályzási lehetőség.
Megpróbáltam egy-két videót csinálni a modellekről, a "vicinális" pályán történt a dolog, ami sajnos eléggé kihozza a pálya egyenetlenségeit, előbb-utóbb majd korrigálom:)
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.