Idei első vonatozásunk alanya a Széchenyi-hegyi Kisvasút "gőzvontatású nosztalgia-járata" volt (úgy tudom, ez a hivatalos megnevezése), előtte még nem próbáltuk, hiba volt eddig is kihagyni:)

 Nem olyan nagy ez a vas, de jól néz ki:)

Sima, átlagos vonatos kirándulás volt, végül is csak megemlítettem, hogy már itt is voltunk, igazából a terepasztal építésének folytatása a mostani post tárgya...

  Érdemben az utóbbi pár hétben inkább a játéké, mint az építésé volt a főszerep, jelzem "szerényen", hogy egyszerűen nem tudok olyan szerelvényt összeállítani, amelyik siklana (jó, a Gosa kocsikat nyilván nem a mellékvonali pálya R2-es ívein ráncigáltatom az 520-as Gützolddal), két vezérlővel ketten pedig simán elterelgetűnk 4-6 vonatot az egyelőre kézi váltóállítású pályán, szóval, jók vagyunk:) Ami kifogásolnivalót találtam, az egyértelműen az én tervezési "nagyvonalúságomból" adódik, nevezetesen az, hogy egy tíz kocsiból álló tehervonatot mát nem tudok a leendő teherpályaudvaron csak úgy félreállítani egy tárolóvágányra, mert jól néz ugyan ki a sok párhuzamos holtvágány, meg a rahedli váltó, de egy hosszú tárolóvágányt be kellett volna tervezni, franc az egészbe...nem baj, csak valahogy ki kéne korrigálni a hibát. Ágyazat leragasztva, na, ez gond, sínek lustaságból kifolyólag igen ritkásan rögzítve, gondoltam, tartok egy kis sínfelszedést-lerakást, legalább megtudom, mennyire alakítható utólagosan a pálya.  A sínszegek (mind a kettő, hehe) simán kijöttek.  Az aljzatot eredetileg kb. fél centi vastagon kinyomott ragasztóval rögzítettem, most jó is volt, hogy nem a teljes, asztallal érintkező felület kapta a ragasztót, mert tapétavágó késsel alányúlva vissza is tudtam az egészet fejteni. Azt nem mondom, hogy gyorsan ment a dolog, mert a 60 centi aljzatot egy álló órán keresztül buzeráltam, amíg feljött, de végül is nem a tempó, hanem a minél inkább roncsolásmentes munka volt a cél, na meg az, hogy a méregdrága ágyazatot visszafejtés után újra tudjam fektetni. Ezek után jött még egy kis sínszabászat, majd pályafektetés, a "recycling" ágyazat kipótlás utáni leragasztása, és máris lett egy közel két méteres tárolóvágányunk, jöhet a szép, hosszú tehervonat pihenni:)

  A kanyar nem véletlen, kell a hely a fűtőháznak, és a fordítókorongnak...

  Mivel ez a kis átalakítás elég simán ment, elgondolkoztam, min kéne még változtatni, ha már egyszer utólag is lehetünk okosak...találtam még pár dolgot, amin érdemes volna módosítani. A mellékvonali (felső) pályán tulajdonképpen rendben van minden, azt az eredeti pályaépítéskor kellően "megbonyolítottam", kanyarog, ahogy kell, a vágányok megfelelő helyeken, megfelelő számban kapcsolódnak. Az alsó, fővonali pályán viszont elkövettem azt a hibát, hogy hogy a külső, és a belső pálya kapcsolódását csak egy helyen építettem ki, "elég lesz" felkiáltással. Ennek eredményeként a szerelvény a személypályaudvart elhagyva legalább a pálya felét kénytelen végigjárni, amíg át tudom irányítani a másik pályára...ez így logikátlan, macerás, és az "alkotóra" nézve snassz is.

 Végül is megvan a kapcsolódás, működik is, csak kevés... 

  A teherpályaudvar oldalára be is férne két kitérő, anivel a belső pályáról a külsőre lehet küldeni az aktuális szerelvényt, ráadásul az ágyazat felszedésével sem kell bajlódni... íme az elképzelés:

A piros nyíl környékére beépítem a két balos kitérőt, és kész...

Ezáltal viszont a mellékvonal is jobban elérhető, a piros "krumpli" a fővonali becsatlakozás 

  Ha már fúrunk, faragunk, lesz még egy módosítás, éspedig a személypályaudvar környékén, amit jó hosszúra terveztem, pont olyan hosszúra, hogy véletlenül se férjen be egy váltópár, amin a külső pályáról át lehetne térni a belsőre még a pályaudvar előtt. A jelenlegi helyzet persze lustaság eredménye, ennek kijavítása lesz a legnagyobb munka, mert két íves váltóval lehet megoldani, viszont alapos átépítést igényel.

Átmeneti, átépítendő ívek flexisínből, pedig mekkora meló volt behajtogatni a helyes ívre, a nyíl helyére kellene az íves váltókat beapplikálni...brr:) 

Ugyanez más nézetből...lesz itt bontás bőven, ez a váltó is rossz helyen van...a hidak maradnak...azt hiszem:)  

  Azt hiszem, jelen post erősen a nem kellően körültekintő tervezésről szól, mindegy, így jártam, talán más is szembesült már hasonló helyzettel, ha viszont az átalakítások kivitelezése megfelelően sikerül, az viszont egyértelmű sikerélmény lesz...

folyt. köv.