Meguntam, hogy csak nézegetem az otthoni fordítókorongot, miközben a bekötendő kábelek nem vezetnek sehova, gondoltam, megpróbálkozom a bekötéssel. A korong kartondobozán találtam egy bekötési vázlatot, mert kapcsolási rajznak nem nevezném... és ennyi volt az összes gyári info. Kicsit még nézegettem a dobozt kívül-belül, ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint amikor a cirkuszi majom kezébe ismeretlen tárgyat adnak, forgattam, ütögettem, belenéztem, szaglásztam, hátha kiesik belőle valami olyan, amit keresek, pl. egy alaposabb használati utasítás, de sajnos, semmi...
Jobb híján bekötöttem a szabályzó, és a korong vezetékeit, a forgatás meghajtása váltóáramú, a forgóhíd természetesen a pálya egyenáramát kapja... aztán botcsinálta vasútmodellezőnk nagy levegőt vesz, és áram alá helyezi művét... egyelőre nem füstöl semmi:) Aztán szabályzójával elkezdtem forgatni a hidat... kicsit szorult, valószínűleg túlságosan "passzentosra" sikerült a korong helye az asztalban... no problem, két perc alatt dekopírfűrésszel "megoldottam", gyerünk tovább, nézzünk egy 180 fokos fordulatot a bevezető vágánytól indulva... megvan a zárlat, mivel a Tran központon van zárlatvédelem, semmi sem "füstölt le", hál' istennek, a Tran központ se:) Újabb próbák után a jelenség ugyanaz, sebaj, jöhet a hibakeresés, ötletem nulla, jobb híján megcseréltem az egyenáramú bekötés polaritását... ezzel speciel azt értem el, hogy a másik végpontban, tehát az előzőhöz képest 180 fokkal odébb jött be a zárlat...
Kínomban lekötöttem a híd egyenáramú betápját, és ekkor jött a sokadik meglepetés: a mozdony ennek ellenére a felhajtó vágányról "lazán" felment a hídra... nna, ennél a résznél voltam úgy, hogy most már semmit sem értek:) Ellenpróbaként következő lépésként a híd másik végét fordítottam a felhajtónak, az eredmény: "no delej"..., majd visszakötve a sínbetápot, bekötéstől függően a híd állásától függően hol működés, hol zárlat.
Ez az állás maradt is jó néhány napig, persze ismételten lekötöttem a korongról a sínbetápot, nehogy gond legyen, utána viszont jó néhány napig nem kerültem az asztal közelébe. Amikor újra tudtam foglalkozni az asztallal, végrehajtottam némi hibajavítást a járműveken, végül is nem volt nagy ügy, fotózás volt korábban "nehéz kezű" fotóssal, de csak néhány kurzkupplung sérült, és egy-két forgóváz bicsaklott ki, szerencsére minden "menthető" volt, lesz ilyen máskor is:-(
A korábbi "fordítókorongos" postból lemaradt: a 2,1-2,5-ös sínátmenetet biztosító összekötés alkalmazásával az átmenet "zökkenőmentes":)
Közben persze "agyaltam", mit lehetne még változtatni a fordítókorong bekötésén, segítséget kértem a vasútmodellező topicban, a válaszok mindenesetre meggyőztek arról, hogy valamilyen módon a hetvenezres korongnak tudnia kell polaritást váltani, illetve ígéretet kaptam egy részletes használati utasítás eljuttatására, mert azt a Fleischmann "alapból" szokott csomagolni... elvileg:)
Addig is a felhajtó sínnél kiszigeteltem egy kb. negyven centis darabot a pályából, lévén, hogy a híd felhajtóhoz való beállásakor ez a kis darab amúgy is egyenfeszültséget kap, és hát úgy tűnik, hogy az egészet ezzel kellett volna kezdeni... van polaritásváltás:))
Nem biztos, hogy ez a teljes körű, és végső megoldás, mert a használat még kicsit nehézkes, bizonyos pozícióban még jelentkezhet zárlat, de ez már tervezhető, ettől függetlenül változatlanul igen kíváncsi vagyok a gyári, részletes manualra, a jelenlegi működés pedig így néz ki:
folyt. köv...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.