Névnap volt ám nálunk családilag, éspedig nagyfiam, Márton neve napja. Ilyenkor mi mást is tehet egy vasútmodellező, "simlikáder" apuka, mint hogy megajándékozza elsőszülöttjét (nem pedig saját magát, rossz az, aki rosszra gondol) valami szép, terepasztalra való dologgal:)))
Szóval, itt van most nekünk ez az új, amúgy kéz alatt, használtan vásárolt, ám nem igazán futtatott szép, újszerű, narancs festésű Szergejünk a Rocotól. Természetesen ő is megkapta csíkosháTTútól a hangdekóderét, és kezdődött a próbafuttatás. Minden használtan vásárolt gép zsákbamacska, őnarancssága speciel eleinte kicsit darabosan járt, és időnként nem volt hajlandó követni a vezérlő utasításait, de egy alapos keréktisztítás, és az áramszedő lemezkék beállítása után ez a probléma megszűnt, és azóta is szépen fut.
Ő már a második Szergej az asztalon, korábban érkezett "testvére" egy bajszos festésű Gützold gép, mit mondjak, van köztük különbség bőven, nem csak a festés, és a gyártó, a következőkben némi szubjektív összehasonlítgatás jön, bár nem 2008-as újdonságokról van szó, aki az unalomig ismeri mindkét gépet, most görgessen egy nagyot:)
Külsőre az arányok hasonlóak, de az osztrákok gépe valahogy lágyabb formájú, kevésbé adja vissza a "tajgaréme" szigorú dobozformáját, viszont belvilága mávosan kellemes "libafoszöld", szemben a Gützöld fakó "seszürkéjével". Hogy a külső feliratok helye, mérete, színe mennyire felel meg az 1:1-es classic Szergejeknek, erről olvasgattam már korábban a neten, jómagam viszont nem vagyok egy kimondott "szőrözőgép" nekem speciel tetszik. Nagyon béna viszont a forgóvázmaszk felső része, elmozog, "kiröhög" a kerék felső része, vissza lehet ugyan igazítani, de pár kör után "visszamászik kajlára"... persze lehet, hogy én vagyok a béna:)
A modelleket kézbevéve (nem illik, a síneken a helyük) feltűnően "emberesebb" Gützoldék Szergeje, bár grammra nem mértem, de asszem, ő a legsúlyosabb egyéniség az asztalon. Ehhez méltóan szinte bármennyi kocsit elvontat, az erőlködés legkisebb jele nélkül, persze tesztelés közben azért hálás voltam a terhelésszabályzós dekóder áldásos tevékenységéért.
Roco Szergej "kollégától" hasonlót vártam, lévén, hogy gyárilag tapadógyűrűvel gazdagon ellátott, Roco hattengelyes, tehát "elvileg" hasonló paraméterekkel rendelkező NoHAB-bal már rendelkezem, ő amúgy az asztal ékszere (némi elfogultság, na ja), bivalyerős, és szépen fut, naszóval az elvárás ezen logika alapján szerintem érthető is...
A futás rendben is van, a lassúmenet példás, a vonóerő nekem kicsit csalódás volt, mindössze négy Gosa kocsival terhelve határozottan csökkent a lendület, és ez nem a terhelésszabályzós dekóder okán történt, lévén, hogy a Gützold "tesó" vezénylete ugyanolyan típusú dekóderrel történik. Ez persze nem hiba, meg van emelkedő is az asztalon, viszont szeretjük a hosszú személyvonatokat, úgyhogy narancsszínű barátunk valószínűleg tartósan a teherforgalomban fog részt venni, lévén, hogy azért H0-ban határozottan könnyebb vontatni egy szép hosszú tehervonatot, mint ugyanazon hosszúságú, személykocsikból álló szerelvényt, mi pedig a MÁV-val ellentétben juszt sem vonjuk ki a menetrendszerinti személyforgalomból a NoHABokat:)
Summa summárum, jó a Roco Szergeje, igényes a kivitelezése, ettől függetlenül egy Gützold "narancsos" gépre bármikor beruháznék, ha lenne...
Jól láthatóan formára sem egyformák, nekem inkább a bajszos "versenyző" jön be, a sárga ledek viszont az élethűség rovására mennek, világításban a narancs gép győzött...
A ledes zárfény hasonló, az arányok mások...
"Bánatszürke", és rohadtul műanyagos belvilág itt, macerás forgóvázmaszkok ott...
"Elvtársak" egymás mellett...
És a fűtőházban... tényleg, lesz még pár szó a fűtőházról:)
A fűtőház idáig valahogy lemaradt, mármint úgy blogilag:) Szóval, a 6476 cikkszámú Fleischmann modellről van szó, konkrétan a saját fordítókorongjaikhoz ajánlják, egy egység három állásból áll, összeépíthető, hely, és pénztárcafüggő, meddig építi az ember, a vége akár teljes körfűtőház lehet, bár akkor több százezret kell ezekbe a kis összeragaszthatós műanyag darabkákba beruházni:) Egyelőre egy egységgel rendelkezem, a cél összesen négy egység birtoklása, ezzel tizenkét mozdonyt tudok majd "elszállásolni"...
Az összerakás nem volt nehéz, a vágányzattal azonban meggyűlt a bajom, miután többszöri kísérlettel sem sikerült a töltéses Fleischmann Profigleist Rocoline sínnel, és szivacstöltéssel helyettesítenem, és az istennek sem tudtam elérni, hogy a Gützold Szergej finom kialakítású, és jó mélyre benyúló forgóvázmaszkja ne akadjon, viszont a talpfák se szoruljanak a fűtőház alapjában... A megoldást töltéses Fleischmann sínek beszerzése, és beépítése jelentette, cuppanós illesztések, nulla akadozás lett a végeredmény, úgyhogy a fűtőház összes állásába ilyeneken fognak majd bemenni a gépek, kicsit bántam is, hogy nem építettem az asztal egész pályarendszerét ezekből, de szerencsére ránéztem a sínekről kapott számlára, és újra megtanultam szeretni a Rocoline sínrendszert:)
A "Szergejezésre" visszatérve: kíváncsiságból kipróbáltam, milyen, amikor egy mozdonycímen van mindkét M 62-es, nem ártott volna jobban összehangolni a sebesség- görbéket, lévén, hogy különböző gyártású gépek futottak azonos dekóderrel, de a motor- hangok, és kürtök "kánonja" nagyon jópofa volt, valahogy így szólt:
Erős idegzetűeknek a video megtekinthető "stílusos" alázenével is:)
Külön köszönet a "mozdonyvezető-rendezőnek", a kisfiamnak:)
"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/terepasztalom/page/3, és
http://indafoto.hu/optomi/terepasztalom/page/4
folyt. köv...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.