optomi vonatozik

   Viszont: előző hétvégén kisvasutazni voltunk a királyréti kisvasúton, ami egy rövid bejegyzést feltétlenül megérdemel. Úgy két éve jártunk ott utoljára, az akkori tapasztaltak okán egy darabig el is ment a kedvünk a további odalátogatástól, született post is az akkori „élményekről”, most nem linkelném be, akit nagyon érdekel, görgessen szorgalmasan és megtalálja, de inkább az alábbiakat ajánlanám elolvasásra, mert nagyon pozitív változások történtek, melyek következtében szerintem ismét törzsutasok leszünk:)

   Szóval elautóztunk Kismarosra, ahol láthatóan már átadásra vár az új váróterem, amennyire kívülről látható volt, határozottan jurópien körülmények között lehet majd vonatra várni, jegyet váltani vagy csak éppen időt tölteni, el lehet felejteni a „budiproblémákat”, meg remélhetőleg a téli fagyoskodást is, modern utastájékoztató rendszer is lesz… Kocsiszín (vagy mozdonyszín?) is épült, elhelyezkedését tekintve úgy, hogy a sínpár az állomáson túlhaladva egy balos ív végén vezet be a tárolóépületbe, melyet szintén nagyon esztétikusra sikerült kivitelezni.

   Számomra a fő attrakciót „Tobi”, a kisvasút saját építésű motorkocsija jelentette, olvastam róla már korábban véleményeket, akadt, aki az áramvonalas formát hiányolta, volt, aki a belső tér kialakításával nem volt megelégedve, de összességében kedvező reakciókat váltott ki, ehhez a magam részéről én is csatlakozom. Külsőre kedvesen bumfordi, nem egy szélcsatornában tervezett jármű, de nem hiszem, hogy max. 30 km/óra pályasebességre készült járműnél érdemes ennél leragadni:) A belső kialakítás praktikus, precíz, hulladéktárolók viszont nincsenek, a pneumatikus, távvezérelt ajtók miatt volt némi „buszfílingem”, na meg persze amiatt is, hogy csak a jármű egyik oldalán vannak ajtók (ez speciel a királyréti végállomás peronmentes oldalán momentán elég gáz le-felszálláskor, de gombhoz a kabátot alapon a nagy felújítás-fejlesztés jegyében még Királyréten is „kinőhet” a peron az érintett oldalon)…

   Maga az utazás több okból is összehasonlíthatatlanul kellemesebb volt, mint korábban, ugyanis az utasok összezsúfolását megelőzendő „Tobi” mögé csatoltak egy zöld kocsit, amely korábban a felüljáró oltalmában várakozott bevetésre másrészt fenenagy tisztaság volt a vonaton, ami korábbi élményeimhez képest igen pozitív csalódás:) Maga a gép jól húzott, a menetzaj sem volt egetverő, az Ivecoval motorizált gépészetben érezhetően több az erőtartalék, mint a negyedik ikszen már bőven túlhaladt jó öreg Mk-48-ban, meg az ő Rába gépezetében, a Szokolya előtti emelkedőnél szokásos erőlködésnek nyoma sem volt. Vezérünk Mekli Miska bácsi volt, a kisvasút Jolly Jokere, akit amúgy Morgó gőzös és Mk-48 „nyergében” is sűrűn előfordul, róla-vele amúgy remek videók születtek már Dézsi Zoli által, vasútbarátoknak amúgy is „kötelező” felnézni Zoli Youtube-os csatornájára, ide:
https://www.youtube.com/user/dezsizola.

   Kalauzunk is feltűnően kedves, előzékeny volt, dacára annak, hogy a jegyváltás is a vonaton történt, a jegyek mellé jó utat kívánt és megköszönte, hogy utazásunkhoz a királyréti kisvasutat választottuk, apró gesztusok ezek, de ilyeneken és hasonlókon múlhat, hogy a „kedves utas” minél sűrűbben visszatérjen:)

Természetesen kipróbáltuk a hajtánypályát is, ezúttal sajnos csalódás volt az egész, 
rendkívül elhanyagolt pályán olajat rég nem látott hajtásláncú rozsdás, az ívekben szoruló "romokkal" próbáltuk a pályát rendkívüli erőfeszítések közt abszolválni... kár az amúgy nagyon épkézláb, ötletes projektért, létrejötte pillanatától tetszett a pálya, az egész ötlet meg a megvalósítás is, hát lehet, hogy a spiritusz, a szorgalom, meg az üzemeltetési büdzsé is eddig tartott... őszintén remélem az ellenkezőjét:)

   Visszafelé Mk-48 vontatta háromkocsis szerelvénnyel utaztunk, itt a három kocsin van a hangsúly, sokan, de kényelmesen értünk vissza Kismarosra, kellemes, kulturált vonatozás volt:)

 Ő "Tobi"

 

"Méretes" képek: http://indafoto.hu/optomi/kisvasutak_3/page/2

 

folyt. köv...