Azért volt még egyéb élménygyűjtés is, voltunk a Közlekedési Múzeumban, a fotójegy intézményén elborzadtam, de persze kifizettem, megnéztünk mindent, ami vonattal függ össze, azt végig nem értettem, hogy a múzeumi bácsik-nénik, különösen a terepasztalokat üzemeltető bácsik miért útálják ennyire a látogatókat, de gyorsan túltettem magam rajta.
Na, akkor most már tényleg modellezés:
2006 telén tehát benyitottam az Erkel utcai modellboltba, az eladók felkészültek, és hozzáértőek voltak, én már kevésbé, ami az első pár mondatos beszélgetés során kiderült...külön dicséretükre legyen mondva, hogy ezt egy szóval sem éreztették velem:)
Végül is abban megegyeztünk, hogy a digitális vezérlés feltétlenül kívánatosabb lenne, mint az analóg, és az anyagi nagyságrendeket is tisztáztuk...bár üzletet nem kötöttünk, de kaptam pár katalógust, és jó néhány kérdésemre érdemi választ.
Otthon letisztáztam magamban, hogy "játszós" asztalt szeretnék, ahol több szerelvény párhuzamosan irányítható, hogy a gyerekek is élvezzék, konkrét helyszínt nem kívánok modellezni, de hegyek, alagutak mindenképpen lesznek, egy fordítókorong se lenne rossz...meg a lottó ötöst is bírnám, csak ahhoz legalább szelvényvásárlásig el kellene jutni. Annyi biztos, hogy rossz vége lesz az egésznek, anyagilag mindenképpen:)
Szerintem ez egy jó kép
Így aztán fogtam a colstokot, és elkezdtem méricskélni a 60 négyzetméteres pincében, és arra jutottam, hogy 25-30 négyzetméterre már egész jó kis asztalt lehetne építeni...hát a nejem nem örült, az biztos:)
"L" alakú asztalt képzeltem el, ahol az "L" szárai 4-4 méter hosszúak, a lap szélessége egységesen 1,25 méter, rétegelt lemezből, állítható magasságú lábakkal.
Kockás papíron, körzővel, vonalzóval elkezdtem rajzolgatni, ívsugaraknak a Roco katalógusát vettem alapul, ezzel a sínrendszer kérdése is eldőlt.
Hát, ez eléggé Wintrack-mentes, de szolgáljon mentségemre, hogy akkortájt a számítógépem eléggé lassan dolgozott, én meg anno a családi házunkat is kockás papíron terveztem meg, úgyhogy tervezőprogramban nem is igazán gondolkoztam.
A végére majdnem ilyen lett, egy-két kitérő, és holtvágány máshová került, de nagyjából így néz ki. A nagyon kanyargós rész, ami a fejreállított "L" alsó szárán a belső rész, az önmagába visszaforduló pályában folytatódik, ezt eredetileg H0e pályának szán-tam, de aztán átkereszteltem mellékvonalnak, és ő is H0 maradt, így viszont a teljes pálya átjárható, a mellékvonal szintben magasabban helyezkedik el.
Ennél a résznél már a napi "narkóm" része volt a vasútmodellezéssel foglalkozó topicok, és fórumok olvasása, úgyhogy szép lassan készre rajzoltam a pályatervet, és konzultáltam róla más modellezőkkel, köztük csíkosháTTú Maestróval, Vikával, a segítséget ez úton is köszönöm:)
Virtuális vasútüzem tanulmányozása céljából jó néhány vasútmodell kiállításra is elmentünk, bár az az igazság, hogy egy szépen elkészített, és jól működő terepasztal látványa nem igazán alkalmas arra, hogy a kezdő modellező önbizalmát növelje, az enyémnek például kifejezetten árt.
Ez az asztal például egész konkrétan porig rombolta kicsi lelkemet, de azért gyönyörű:)
Informálódni, körülnézni márpedig muszáj, csak az a fránya önbizalom...na mindegy, erről ennyit.
A "többi majd kialakul!" felkiáltással a lapszabászat lett a következő állomás, levágattam a lapokat, és a merevítéseket 15 mm-es rétegelt lemezből, és - mivel 4 db-ból állt össze az asztal - beszereztem 16 db. állítható magasságú csőlábat, csavarokat, miegymást, és jó pár hétig fúrtam, faragtam, csavaroztam, gérvágtam, lyukmaróztam...
Aztán összeállt a dolog, a továbbiakban részletesen írok róla...
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.