Ősz volt, nem is a legeleje, amikor meguntam, hogy már több, mint két hónapja várok a megrendelt, egy hónapos szállítási határidővel visszaigazolt ágyazatra, és lemondtam. Nem bántam meg, mivel az újonnan kiválasztott kereskedő két héten belül hiánytala-nul leszállította a megrendelt mennyiséget. Hát, tényleg marha nagy találmány ez az ágyazat, négy mm vastag, öt méteres csíkokban dobozolta a gyártó, keresztmetszete szerintem tökéletesen imitálja az eredeti töltést, gyakorlatilag csak le kell tekerni a rollnit, és behelyezni a sín alá, éles ollóval, vagy tapétavágó késsel kiválóan vágható, a végek láthatatlanul illeszkednek egymáshoz. Az ívekben mintaszerűen, gyűrődés nélkül hajlik, be is van kavicsozva, igaz, hogy nem pontosan a RocoLine talpfaosztásának megfelelően, viszont rugalmas, el lehet igazgatni, hogy ez ne legyen feltűnő, és mégis megúsztam, hogy hatvan méter aljzatot teljesen be kelljen kavicsoznom:)... szépítgetni persze még lehet, sőt kell is...  A váltók, kocsiszétkapcsolók alatti aljzat is Noch, Mössmer System, ez szintén négy mm vastagságú lapokból áll, színe megegyezik a sínek alatti aljzat színével (gyakorlatilag ugyanaz az anyag). Itt is ollóval vágtam, először kartonból kivágtam a váltó formáját, ezt sablonnak használva nekiálltam a "szivacsszabászatnak", bonyolult éppen nem volt, csak marha unalmas...  A váltóaljzatok leszabása után készre vágtam minden aljzatot, és ideiglenes jelleggel "végigaljzatoltam" az egész pályát, egyelőre fix rögzítés nélkül, kíváncsi voltam, mennyire válik be zajcsillapítóként, mert előtte a rétegelt lemezen fekvő sínen haladó vonatok gördülési zaja eléggé illúzióromboló volt, a hangdekóder hangját alaposan elnyomta.    Az eredmény:

    Tehát a próba sikerült, már "csak" le kellett ragasztanom mind a hatvan métermyi csíkot+a váltóaljzatokat. A síneket nem szívesen szedtem volna fel, pedig tudom, hogy be kellett volna rajzolni a ragasztandó felületek pontos helyét, aztán lebontani az összes sínt, és váltót, ezek után véglegesen rögzíteni az összes ágyazatot, majd újjáépíteni a pályát...biztos, hogy ez lett volna a precízebb eljárás. Nna, ehelyett év fogtam a ragasztót (Palma fa), és megpróbáltam az asztallap, és az ágyazat alá úgy benyomni a ragasztót, hogy fölöslegesen semmit se kenjek össze...több-kevesebb sikerrel összejött. Viszont a pálya imitt-amott kicsit "arrébb ment", lévén, hogy ragasztás előtt hülye fejjel még ideiglenesen sem rögzítettem.                                                                        Ez persze nem frissiben derült ki, mert előtte lázas "hídverésbe" kezdtem, azaz a koráb-ban ideiglenesen alátámasztott Roco hidakat feltettem a gyári pillérjeikre...és nagyon nem tetszett, minél tovább néztem, annál rondábbnak találtam az összhatást. Jobb híján lécből vágtam "pilléreket", és kőmintás kartonnal betapétáztam, lehet, hogy fura egy ízlésem van, de nekem jobban bejön, mint a gyári pillérek (apropó, van 8 db eladó Roco pillérem, ha valakit érdekelne...)Miután a "hídverést" kipipáltam, feltettem pár szerelvényt próbaképpen a pályára, és jött a döbbenet: a nagyobbik hidat elhagyva (a kép bal széle felé) amennyiben két Gosás szerelvény a kanyarban találkozik, a kocsik érintik egymást, ami nemcsak látványra csúnya, de egyben minősíti a szánalmas amatőrmunkát (nevezetesen az enyémet)! Marhára nem értettem, hogy most ki kivel van, meg aztán azt sem, hogy amikor ideiglenes "próbavonatozást" tartottam, ez a hiba miért nem jött ki?! Aztán persze leesett, hogy az aljzat ragasztásakor időnként méteresnél is nagyobb sínszakaszokat emeltem meg, hogy beférjek alá az aljzattal, és a ragasztóval... A megoldás az lett, hogy fogtam az inkriminált sínrészt, kibontottam a pályából, helyére flexisínt illesztettem, az aljzatot nagyon óva-tosan tapétavágó késsel felszedtem, majd újból leragasztottam, de már az új ív alapján... végül is nyom nélkül sikerült a korrekció.

  Ezek után bekötöttem a sínbetápokat, elég nagy a pálya, úgyhogy tizenkét helyen sikerült, és beágaztattam a közös vezetékba...nem volt hülye, aki a váltópolarizálást kitalálta, mert a legkisebb, legrövidebb mozdonyok lassúmenete is tökéletes, persze kitérőkön áthaladva is. Biztos, ami biztos, az egészet átvittem egy külön áramtalanító kapcsolón, digit üzem ide, szoftver oda, sose lehessen tudni...                                   

A pálya állapota, mondhatni, messze van a késztől, terepasztalról ne is beszéljünk, mert terep a szintkülönbségeket, hidakat leszámítva még nincs is, viszont a vonatozás már élvezetes:)

folyt. köv.