Régóta nem postoltam, annál többet "fúrfaragtam", az íves váltók beépítésétől tartottam is rendesen, pláne, hogy az ágyazatot pont a híd alatti részen kellett felszedni, és kicsit arrébb lerakni, de rendben ment minden. Bár flexisín-lerakásban nem igazán ügyesedtem, de olyan átmeneti ívek jöttek ki, hogy kénytelen voltam gyakorolni ezt az általam nem igazán favorizált pályaépítési módot... végül is az eredményen nem látszik az a több órás bénázás, ami ennek okán elkövettem:)
Látszólag nem is volt nagy meló...
Vezérlésügyileg is fejlődtem, mert egynémely mozdony gyári lassulási, ill. gyorsulási értékével nem voltam megelégedve, úgyhogy próba-szerencse alapon elkezdtem átírni a lassulási, gyorsulási, fékhang-beállítási CV értékeket, három estém ment ugyan rá, de most már tényleg az elképzeléseim szerint haladnak a mozdonyok, úgyhogy az állítgatás megérte a fáradtságot. Amúgy nagyon jó volt, hogy a sebességgörbéket már korábban "belőttem", különben még tökölősebb lett volna a dolog, pláne, hogy Tran-központ esetén 255 lépésben tudok CV-t állítani, ami erősen növeli az állítási variációkat.
Igazából nem is a fentiek vitték el (de rendesen) az időmet, hanem az, hogy korábban vásároltam néhány kisebb épületet, és neki is álltam azok összerakásának, hát, azt hiszem, ez az igazi molyolás, ráadásul a mellékelt összerakási ábrák láthatósága sem az igazi. Olcsóbb kategóriával akartam begyakorolni a "házépítést", ezért Auhagennel kezdtem, állítólag ez az Auhagen már nem a pár évvel ezelőtti Auhagen, ennek ellenére az apró, sorjás, alapos utánreszelgetést igénylő darabok kézbevételekor nekem abszolút "Vero-fílingem" volt huszonévvel ezelőttről, az átkosból... Ja, meg a vasútmodellezős topikban egyszer valaki feltette két tökegyforma épület tökegyforma dobozának képét...az egypetéjű ikreknek persze más volt a nevük, az egyiket Veronak, a másikat Auhagennek hívták:)
Amúgy az összerakások annyira jól sikerültek, hogy pályaudvar után néztem a neten, és kiválasztottam, majd megrendeltem Mittelstadt Bahnhofot a Fallertől, ami három nap múlva megérkezett egy marha nagy dobozban, melyben kibontás után irdatlan sok alkatrészt találtam, kevésbé sorjás kivitelben, mint a korábbiakban "magasztalt" gyártó termékeinél, és nehezen áttekinthető, ám nyomdailag tökéletes összeszerelési útmutatót. Méreteit, küllemét tekintve egyaránt impozáns épület lesz, és igen lassan fog elkészülni, ahogy elnézem, mennyit haladtam egy hét alatt:) Persze egy kicsit én is kerestem magamnak a bajt, mert - mivel alapvetően magyar festésű modelleket gyűjtök, kivétel persze van - nekiálltam "magyarosítani" az épületet photoshoppal, nyomtatóval. Az eljárás lényege, hogy az állomáson található táblafeliratokat, útbaigazításokat magyar nyelvűre, és mávos jellegűre cserélem, próbálom mindezt úgy végrehajtani, mintha a modellpályaudvar már eleve így készült volna. Így aztán Mittelstadtból Dunakeszit csináltam (ez itt a lokálpatriotizmus helye), nem, mintha lakóvárosom ilyen puccos pályaudvarral rendelkezne, mindegy, a fantáziába sok minden belefér... Most a harmadánál tartok, vagyis a három fő darabból álló pályaudvarból egy, a középső van készen, már "magyarosítva".
"Dunakeszi Főpályaudvar"
Még egy apró adalék a vasútmániához: farsangi jelmezes nap volt az óvodában, jól tessék megnézni a nagyfiam szerkóját, nem boltból vett jelmez, a kiegészítők valódiak, a legjava Palitól származik, ezúton is köszönjük segítségét, ja, Anya napokon keresztül dolgozott, amíg készre gyártotta a szerkót. A képen nem látszik, de a táskában "jegynyomtató készülék" is helyet kapott szalagos számológépből, és telefonkagyló kábeléből összeaplikálva.
Legkedvesebb kalauz bácsim, a hátteret ő választotta:)
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.