Friss topikok

  • Károly Dolgos: Tisztelt Uram! Nagyon köszönöm az elismerő szavait, véletlenül találtam rá erre az oldalra.Hát mit... (2014.01.19. 13:47) Vasúttörténeti Park - megnéztük, kipróbáltuk az új kertivasúti pályát
  • SomiTomi: De jó neked. Nekem nem sikerült utaznom vele sajnos. Épp csak egyszer láttam Gárdonyban, pedig már... (2013.11.05. 17:55) Fantasztikus "tekergés"
  • Zero-eco86: Nézegetem a képeid és tényleg fantasztikus az asztalod. Gratulálok hozzá. Minden személyvagonodba ... (2013.07.25. 02:41) Szünet?
  • Babitron: Szép! Viszont tudok pár okos trükköt a terep feldobására!Pl gondoltál-e már arra hogy miből csiná... (2013.05.27. 20:16) Terep(sz)építés 2.
  • Csé.: Nagyon szuper minden Tomi! Én is kívánok nagyon boldog Karácsonyt és eseményekben gazdag új eszten... (2012.12.20. 17:53) Karácsony ürügyén...

Fotóalbum

2008.05.03. 21:27 op tomi

Desiro, HÉV, BKV Múzeum...

  A terepasztal köszöni szépen, jól van, állítólag a váltók vezérlőpultja is készülget, lassan összeállnak az anyagiak a fordítókorongra, addig viszont kirándulgatunk, lehetőség szerint "kötöttpályás" szakaszok beiktatásával, 1:1-ben, de előbb-utóbb az 1:87 is folytatódik:) A hosszú hétvégén tehát családilag Szentendrét választottuk úticélnak, szigorúan autó nélkül, így aztán Dunakeszi Gyártelep megállóhelyen kezdtünk neki a vonatozásnak, éspedig "Hernyóval", a vasúti pénztár spiccen volt, mert a menetjegyek megvásárlásakor az ötszázas, mint pénzegység visszaadás szempontjából reménytelen címletnek bizonyult... azért csak felszálltunk, a jegykérdést pedig a kalauznál rendeztük.

    Azt hiszem, én nagyon utálom a graffitiseket... szegény "Hernyó"!

"Hernyózni" egyébként jó: gyors, csendes, igaz, hogy kicsit sok, és kényelmetlen széket préselt a gyártó az utastérbe, a design pedig a '80-as évek vége, de az összkép nem volna rossz, persze - mint általában mindenhol a MÁV háza táján - némi tisztaság is sokat tudna "dobni" az egészen:) A pontosság rendben volt, a 25 perces menetidőt "hoztuk", mikor befutottunk a Nyugatiba, pont egy Desiro szerelvény mellé sikerült, úgyhogy leszálláskor rögtön gépet ragadtam...

  H0-ás "klónja" révén régi ismerősként vettük szemügyre Desiro "barátunkat"

A fenti gép kívül-belül ragyog a tisztaságtól, hiszen megérkezés után azonnal zöld ruhás emberek kezdik vikszolni, szemben szegény "Hernyóval", meg általában a legtöbb szerelvénnyel, melyek csöndben-koszban várnak indulásra... mindenesetre elég "operettes" érzés Desirót látni kívül-belül, tessék csak megnézni:

   Alacsony padló ide, XXI. század oda, mintha kicsit sok lenne a lépcső...

Szóval csilivili a gép kívül-belül, jó érzés a beszállás, belül szelektív kukák szolgálják a tisztaságot, az egész belső tér barátságos, világos, ötletesek a lehajtható padok, szerény szubjektív véleményem szerint határozottan praktikusabbat alkottak Siemensék, mint amikor a Combinót álmodták meg... Menet közben nehéz észrevenni, hogy "járgányunkat" dízelgépek hajtják, a hangszigetelés, a zaj- és rezgéscsillapítás példás, nagyon kellemes volt "dezirózni", ha rajtam múlik, fogunk máskor is:) Sajnos nagy lelkesedésemben belső kisvideókat nem készítettem, csak kívülről sikerült az élményt megörökíteni:

  Aquincumnál járművet váltottunk, következett a "hévezés", a magam részéről több, mint húsz éve nem ültem héven, de korábbi emlékeimhez képest a szerelvényen csak annyi változást véltem felfedezni, hogy az ülések huzata már nem ronda piros műbőr, és géphang mondja az állomásokat, persze BKV-szignállal... időutazás:)

  Ilyen volt, és most is ilyen... régen mintha hosszabbak lettek volna a szerelvények...

  Szentendrén rögtön a BKV Múzeum felé vettük az irányt, ezt nem is bántuk meg, a régi járművek pazar állapotban várják a látogatókat, legtöbbjükre fel is lehet szállni, sőt, némelyiknél a vezetőállás is elfoglalható, a gyerekek legnagyobb örömére:)   

   Gyönyörű, nem?

Ő már kicsit fiatalabb, de nem tini:)

Fapados, de van stílusa...

"Műszerfal"

Ilyenen viszont utaztam is:)

Ő a gödöllői vonalon közlekedett, kisgyekként ültem rajta, vagy valamelyik "testvérén", arra emlékszem, hogy ez volt a kedvencem...

A "kedvenc" utastere, elég "szoci", viszont rém praktikus

Félmúlt...tizenvalahány évig utaztam 49-es villamoson... ők ketten a múzeum "legifjabb" lakói 

  Minimum másfél órát töltöttünk a múzeumban, ez ötéves, és hétéves gyerekekkel szerintem nagyon szép idő, ráadásul ők is élvezték. Űdítő színfoltnak mondanám, hogy  interaktív programnak nevezett direkt "gyerekhergelés" a múzeumban nem volt, viszont egyik-másik járművön csengetni lehetett, kipróbálhatták az üléseket, és kedvükre szálhattak fel-le villamosra, buszra, hévre, rohangálhattak a kocsik között... A látogatók között sok gyerek volt, ezáltal ricsaj is rendesen, de a múzeumi "bácsik-nénik" ezt jól tűrték, eszük ágában sem volt mindenáron fegyelmezni, viszont kicsik, és nagyok kérdéseire egyaránt szívesen válaszoltak...mindenkinek ajánlom a BKV Múzeum meglátogatását... mi még visszamegyünk, az biztos:)

"Méretesebb" képek:

 http://indafoto.hu/optomi/nagyvasut

és

http://indafoto.hu/optomi/egyeb_jarmuvek

folyt. köv...      

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://optomi.blog.hu/api/trackback/id/tr59452675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása