Idei balatoni nyaralásunk harmadik napján - ahogy már az évek óta lenni szokott, ha én egyszer elmegyek nyaralni - megérkeztek a felhők, velük együtt persze az eső is.
   Ilyenkor persze nézelődős programot szervez az ember, és hát nyilván Keszthelyre megy megnézni a terepasztal-komplexumot, mert hová máshová is lehetne menni:)
Visszakerestem ez ügyben írt tavalyi postomat, hogy ne kelljen sokat görgetni a nyájas olvasónak, tessék parancsolni, íme a link hozzá:
http://optomi.blog.hu/2008/07/30/nagyvasut_1_1_ben_es_vasutmodell_muzeum_keszthelyen
   Egy év elteltével sokat épült-szépült minden, és valószínűleg jókor sikerült odalátogatni, mert a vonatforgalom lényegesen sűrűbb volt, mint tavaly, a német asztal készültségi szintje nagyságrendekkel múlta felül az előző évi állapotokat, nagyon tetszett, főleg egyes életképek rendkívül alapos kidolgozottsága miatt. Egy komoly mínuszpont, hogy a bejáratnál mindenkit kedvesen üdvözlő, a létesítményt pár szóval bemutató idősebb úriember helyett idén egy rossz modorú "őrmester néni" fogadta a nagyérdeműt nulla információval, viszont kritikán aluli stílusban:)
   Mivel tavalyi beszélgetési kísérletem az asztalok irányításában oroszlánrészt vállaló szőke fiatalemberrel nem sikerült túl kellemesre, ezért idén meg sem próbálkoztam a kommunikációval, végül is a a keszthelyi topicban vannak infók bőven a Vasútmodell-múzeum folyamatos fejlődéséről, eddig is onnan "művelődtem", szó se róla, nem egy pörgős topic, de mindenképpen hasznos, aki nem ismerné, "lapozzon" bele: 
  http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9176413
   Idén a fotózást, videózást a dzsuvás üveglapok némiképp nehezítették, a tavalyi folyamatos "sikamikának" nyoma sem volt, illetve nehéz úgy kamerázni, hogy az embernek mindenéről folyik az izzadság, bár van klíma, csak eléggé rapszodikusan működtetik... 
Néhány helyen sikerült az objektívet "beterelni" két üveglap közé, ilyenkor tűrhető  felvételek születtek, volt mit felvenni, mert fejlődés van itt, kérem szépen, bár nem mindenben, a látogatókkal való kommunikáció például kimaradt, olyan szigorú, személytelen maradt az egész hely (a vendégkönyvet, mint kommunikációs lehetőséget, egyirányú volta miatt kihagynám), úgyhogy itt, e hasábokon fogadják az alkotók őszinte gratulációmat precíz és igényes munkájukért:)
   A létesítmény üzemelésével kapcsolatban - szigorúan látogatóként - már tavaly is volt némi hiányérzetem néhány téren, de a múzeum akkor az első "üzemévében" járt, tehát várakozó állásponton voltam, és nem kívántam ezzel foglalkozni, most, így egy év elteltével szentelnék ennek is pár sort, úgyhogy némi teljesen szubjektív morfondírozás következik, lehet, hogy unalmas is lesz, képekért, videóért tessék inkább három bekezdéssel lejjebb görgetni:)
   Az asztalok mellett úgy elsétálgat az ember, persze a "húdejólnézki" érzés folyamatosan megvan, de a "holjárunk?" kérdés megmarad, a magyar témánál nyilván tudjuk, hogy a Balaton környékén, a túlvégen, a német asztalnál a tévétorony láttán persze beugrik Berlin, Semmering az meg Semmering, oké, de hogy hol mikori állapotról van szó, az nekem kevéssé egyértelmű, az adott tájegységhez adott korszakban tartozó vasúti járműparkról végképp semmi információt nem találtam, marad a felismerés öröme... egy múzeumban... izé:) Ráadásul a tájékoztatási lehetőség elhelyezhetősége adott, hiszen a helyiség falai töküresek, kínálják magukat képek, magyarázatok, vasúttörténeti leírások elhelyezése, tán még néhány hangszórónak is volna hely, ahonnan szólhatna valami ismertető, akár több nyelven is... sőt, legyen video, az asztalok témáihoz illeszkedő vasúti filmek mehetnének képernyőn, kivetítőn, hmm?
    Aztán itt vannak a gyerekek, akiket elvarázsol a látvány, majd szomorúan veszik tudomásul, hogy ez nem játszóház, hanem múzeum, és senki nem nyúlhat semmihez, de nem ám... csalódás a köbön. Nem tudom, csak gondolom, hogy a kiállítás a nyári hónapokban a legnépszerűbb, lévén, hogy ilyentájt a Balaton környékének ideiglenes népsűrűségét a nyaralók, turisták alaposan megnövelik.... ez pedig a múzeumi jegyárbevételekre  is nyilvánvalóan jótékony hatást gyakorol... ez szép mondat volt:) Naszóval cserébe lehetne némi interaktív élményt is adni annak a sok gyereknek, aki itt megfordul, és esetleg igényelné (tavalyi-idei látogatásunkkor egyaránt a látogatók kb. fele gyerek volt)...                 
    Ezek az óriási, nagyszerűen megépített asztalok nem játszásra valók, irányításuk komoly, felelősségteljes munka, nem véletlen, hogy az egész komplexum hivatalos, múzeumi meghatározása: Történelmi Vasútmodell Kiállítás. Viszont ahol vasútmodell van, ott gyerek is van, hacsak ki nem teszik a a bejáratra a tizennégyes karikát. Gyermekbarát megoldás lehetne egy egyszerű "játszós" kis terepasztal (nem kell annak extrának lenni, meg még digitálisnak sem), ahol a gyerekek is tudnának vonatot "vezetni", akár fizetősben is, jelzem, a Vasúttörténeti Parkban ezt remekül megoldották:)

   Ennyit az "ötletelésről", természetesen amúgy dunsztom nincs a Vasútmodell-múzeum üzemeltetéséről, és arról, hogy fentiek hány százaléka tekinthető totális, megvalósíthatatlan "zöldségnek",  még egyszer elnézést az untatásért, aki a fenti három bekezdést mégis elolvasta, külön köszönöm a türelmét, most pedig jöjjenek a képek:

Méretes képek:
http://indafoto.hu/optomi/vasutmodellmuzeum_keszthely_20

Video:


OFF 1. video hajókázással, dodzsemezéssel:


OFF 2. video szállodánk animátorairól, három lelkes, tehetséges fiatalról:

folyt. köv...