SomiTomi:
De jó neked. Nekem nem sikerült utaznom vele sajnos. Épp csak egyszer láttam Gárdonyban, pedig már... (2013.11.05. 17:55)Fantasztikus "tekergés"
Zero-eco86:
Nézegetem a képeid és tényleg fantasztikus az asztalod. Gratulálok hozzá. Minden személyvagonodba ... (2013.07.25. 02:41)Szünet?
Babitron:
Szép!
Viszont tudok pár okos trükköt a terep feldobására!Pl gondoltál-e már arra hogy miből csiná... (2013.05.27. 20:16)Terep(sz)építés 2.
Csé.:
Nagyon szuper minden Tomi! Én is kívánok nagyon boldog Karácsonyt és eseményekben gazdag új eszten... (2012.12.20. 17:53)Karácsony ürügyén...
Tél vége óta nem sok minden történt az asztalon. Részben időhiány miatt, másrészt nem nagyon készülgetnek a digitalizálásra, hangosításra leadott gépek, mávos Talentem pl. lassan egy éve lakik eleddig feleslegesen a MesTTer Úrnál, ez némiképp lelombozó hatású, bár amíg élek, remélek:) Persze ettől még mehetne a terepépítés ezerrel, ehhez képest több, mint egy hónapja az asztal környékén sem jártam, annál többet ülök a képernyő előtt, és mindenféle német honlapokat böngészek, napi olvasmányaim közé tartoznak a www.bahn.de, a www.s-bahn-berlin.de, a www.berlin.de oldalak. Ennek oka, hogy nyár elején hat napra Berlinbe utazunk "csak úgy", naná, hogy lesz benne "kötött pálya" rendesen, helyi közlekedés s-bahnnal, némi parkvasút, és mindenképpen szeretném, hogy az ICE kipróbálása beleférne az időbe. Na jó, megyünk állatkertbe, tévétoronyba, és a többi "normális" berlini nevezetesség helyszínére is:) Odaút repülővel, visszaút vonattal (Metropol Euronight), a jegyvásárlás, szállásfoglalás már megtörtént, ez az utazás remélhetőleg több postra való, és remélhetőleg csak kellemes élménnyel lát majd el...
Húsvét környékén Visegrádon egy másféle, számomra eddig ismeretlen kötött pályás járművel ismerkedtünk meg, ő volt a nyári bob, szerelem első látásra, és végül is itt is vannak sínek:)
Extázis, adrenalin, visít, vigyorog, naná, hogy nem fékez:)
Szerda reggel Káposztásról hazafelé autózva lőttem az alanti képeket... a Taurus vontatta Bhv is kuriózum, ráadásul a kocsik vadiúj felújításúak voltak, ma péntek van, lehet, hogy már graffiti "díszíti" egynémelyüket:)
Építkezés volt nálam... a Fleischmann 6476. cikkszámú fűtőházból már korábban is birtokoltam egyet, szerintem még talán látszik is egyik-másik korábbi fotón. Ez mindössze három állásos, ötletes, és szerintem élethű az egész, egyszerű, de nagyszerű elv alapján a mozdony nyitja-zárja az ajtókat, az összeépítés pofonegyszerű. Ezen remek darabot modellként használva még tavaly ősszel megállapítottam, hogy további három ilyen férne el az asztalon, ezek már összeépítve, kilenc állásos fűtőházként. Karácsonyra Jézuska meg is hozta, melyen illően meg is lepődtem:) Mivel két hónap szinte összes szabadideje a váltók kezelőpultjának megépítésére ment el, ezért késett a "fűtőház-projekt", de mostanra szerencsére összejött. Összeépítési nehézség nemigen volt, az alkatrészek igen jó minőségűek voltak, ráadásul az első, még ősszel összerakott mozdonyszín alapján szinte emlékezetből ment a dolog. Az egésznek a méretei voltak furcsák, magyarán jó nagy dög lett a végére:) Egynéhány matrica felragasztásáról a papír gyenge minőségének okán lemondtam, így maradt le az ajtókról a sárga fekete csíkozás, meg a vágányok számozása, de majd kitalálok rá valamilyen alternatív megoldást. Az igazán macerás rész a végleges elhelyezés volt, az illesztés a sínekhez, meg a fordítókoronghoz, lévén, hogy a hely nagyon ki volt centizve, volt olyan rész, amikor az asztalon térdeltem a mázsámmal, és volt úgy húsz centi mozgásterem, hogy ne nyomjak agyon a pályán különféle műtárgyakat... szép volt, na:) Aztán beüzemelés, sörbontás, fotó, video. Nem volt könnyű megtölteni gépekkel a fűtőházat, a "lakók" összeállítása némileg eklektikus, ezt tessék nekem elnézni:)
A képen nem látszik, mekkora, tessék elhinni, hogy marha nagy:)
Ezért a látványért (is) érdemes volt...
Felülnézet... talán látható, mennyire ki van hátul "centizve" a hely...
Impozáns... meg jó kis játék:)
Video eredeti hanggal:
Video alázenével:
Szombaton kinéztem a Láng Börzére is, gondoltam, veszek egy-két hasznos apróságot, az emeleten pedig csak, és kizárólag gyönyörködöm az Albertmodell gyönyörűségeiben, aki nem jár börzére, annak ajánlom a honlapjukat, vigyázat, ájulás: http://albertmodell.wordpress.com/ A gyönyörködésből naná, hogy vásárlás lett, azt hittem, hogy jellem leszek, és megállom... talán majd máskor:) Azért megmutatom, mi az, amit nem tudtam otthagyni... íme:
Tillig bázis Albert módra: "Halberstadt-Albertstadt":)
Az ablakokban szerény állítópultom fényei tükröződnek:)
Piros "Halbi" kanizsai honállomással... az ördög a részletekben rejlik...
Összepakoltam egy kis vetítős válogatást, amolyan "vegyesfelvágottat" korábbi terepasztalos, kis- és nagyvasutas képekből, fene tudja, miért pont most jött rám, a lényeg, hogy "sínen vagyunk", az "alánóta" szövege olyan, mintha én írtam volna, vagy legalábbis minden betűjével mélyen egyetértek, nna, már ezért sem leszek soha "komoly" modellező, hát, Istenem, ez van:) ...Szóval íme a "vetítős" klipecske:
Hát megértük! Kábelkötözgetések, forrasztgatások, próbálgatások, izzólámpák festegetése, mindenféle csinosítgatások... nálam nagyjából erről szólt az utóbbi két hónap, legalábbis ami a szűken vett vasútmodellezést illeti. A legjobban a végső bekötéstől fáztam, bár próbáltam mindent elkövetni annak érdekében, hogy a terepasztalra történő végső rácsatlakozás a lehető legegyszerűbb legyen, főleg logikailag, tehát összedugjuk = müxik:) Ki kell emelnem a háromeres Roco kábel, és a hozzá való szerelhető csatlakozóhüvely zseniális voltát, melybe csak bele kell dugni a váltó, vagy kocsilekapcsoló lapos dugaszát, és onnantól a "delej" továbbítása gyakorlatilag elhibázhatatlanul megoldott... nekem nagyon bejött. A kb. negyven darab háromeres kábel állítópult felé eső vége százhúsz darab banándugóban végződik, szóval pár óra azért ráment a "végszerelésre", viszont minden klappolt, úgyhogy azóta csak vonatozunk:) Jellemző módon nagyfiam egy óra elteltével évek rutinjával kezelte a pultot, de legalább tudok tőle kérdezni "szerény művem" működésével kapcsolatban:) Azt persze tudom, hogy a váltók kattogása egy profi modellezőnek "csípni szokta" a szemét, valóban élethűbb a padló alatti motoros állítóművekkel vezérelt kitérők mozgása, arról nem is beszélve, hogy maga az egész analóg állítópult az ő kis színes izzólámpácskáival egy időutazás, nagyjából az ezerkilencszázhetvenes évek magyar vasútmodellezésének világába, viszont így is jókat játszunk:) Tervezem valami videó elkövetését is, amely érzékeltetné, hogy mennyivel "mozgalmasabb" lett a terepasztal így, az állítópult használatával, nemsokára meglesz...
Nnakérem... ezittaz:)
"Karácsonyfa"... meg fordítókorong-vezérlőtárcsa, a bal felső billenőkapcsoló a pálya áramtalanítására szolgál...tudományos, vagy mi:)
Néhány "szerencsés" a negyven darab háromeresből:)
A végére néhány "bónuszkép": a telefonomban volt néhány kép a tavalyi Mikulásvonatról, sem a telefonos fotók, sem a képi beállítások nem túl szerencsések, de úgy gondolom, mindenképpen van helyük itt, a blogban. Az előző, 2007-es hasonló rendezvényen még komplett családilag képviseltettük magunkat, idén kislányommal ketten voltunk, hogy ki kísért kit, annak megválaszolására nem vállalkozom:)
"Vonóerőnk", a 204-es gőzös, pöfögése nagyon hangulatos volt...
Szó se róla, volt némi füst:)
Ő már a Rába motorkocsi, ilyet is tudott egykor a magyar járműipar...
Nagyjából tudtam, miről szeretnék írni, viszont közben olvasgatom a "kollégák" weblapjait is, és többen felhívták a figyelmet erre: http://www.martrain.hu/ind2009.htm. Illően ledöbbentem, és nagyon remélem, hogy a modellgyűjtemény, és a - nemcsak szerintem - kizárólag szuperlatívuszokkal jellemezhető csodálatos terepasztal méltó helyre fog kerülni, Martisz Gábornak pedig így, ismeretlenül, tisztelőjeként minden jót kívánok, keszthelyi munkálkodásához pedig további sikereket:)
Tehát akkor most következzen az elektromossághoz nem is kicsit, viszont nagyon laikus optikus kábeldzsungele: ősz végén gondoltam egy nagyot, és merészet, és nekiláttam az analóg váltóállító kapcsolópult megépítésének. Az első körben persze a netet böngésztem, aztán nekiálltam volna kérdezősködni, csak nemigen tudtam, kihez forduljak, mert analóg pultnál a modellezők zöme modellgyári kapcsolópult-elemeket használ, ami rendben is van, csak ezeket 36 db váltóra, és 8 db kocsiszétkapcsolóra adaptálva horrorisztikus alkatrészköltség jön ki, ráadásul nem megoldott a vágányutak ábrázolása. Mivel az "én kis" asztalom méreteinél fogva áttekinthetetlen, ezért a vágányutak valamilyen szintű visszajelzésére feltétlenül szükségem volt, úgyhogy a gyári kapcsolópult-elemekről való lemondás nem volt igazán nehéz:) Ötlet híján nézegettem korábbi sematikus, teljesen "Wintrackmentes" pályatervemet, és beugrott, hogy mintha már láttam volna, éspedig valamelyik modellkiállításon olyan állítópultot, ahol gyakorlatilag a pályaterv volt felrajzolva, és ebbe az ábrába voltak a kapcsolók mintegy "beültetve"... nna, és aztán ez is lett a megoldás. Beszereztem néhány nyomógombot, kapcsolót, miegymást, és elszáguldoztam Nagy Laci dekoros-reklámos-grafikus-webmester barátomhoz, és válogattunk néhány remek, neki hulladék, nekem kincs plexilapot, és rögtön azt hittem, hogy már haladok, pedig még sehol sem tartottam:) Méretre vágás után papírsablon segítségével lakkfilccel átrajzoltam a pályát a plexire, vágattam 10 mm-es bútorlapot a pult dobozának... nagyjából eddig tartott az a rész, amit előre tudtam tervezni, aztán már muszáj volt az elektromos résszel foglalkozni... jajistenem:) Először úgy gondolta, hogy egy kétállású on-on kapcsoló együtt fogja kezelni a váltóállítást, és az izzólámpás visszajelzést, lévén, hogy a Roco állítóművek eleve végálláskapcsoltak, de erről többen is lebeszéltek, mondván, hogy a végálláskapcsoló hibája esetén dobhatom a kukába a nem kifejezetten filléres állítóművet, úgyhogy beterveztem a pillanat-nyomókapcsolókat is. Ezáltal jött ki a végleges változat, miszerint minden váltó kap egy kétállásó on-on kapcsolót, egy pillanat-nyomógombot, és két lámpácskát a visszajelzéshez, így persze alaposan túl vagyunk biztosítva, viszont vonatozás közben nincs karambol, és még az állítóművek se mehetnek tönkre. Igaz, hogy így a lámpácskák csak mintegy "szimulálják" az átállítást, a gyakorlati váltóátállítást pedig a pillanatgomb végzi, de jobb ötletem sem nekem, sem másnak nem volt, a célnak pedig megfelel:) "Conrados" kapcsolók, nyomógombok, lámpácskák, kábelek, mini banáncsatlakozók beszerzése következett, majd forrasztás... nem volt egyszerű, eleinte ritkán maradtak ott a drótok, ahová forrasztottam, de egy filléres folyasztószer beszerzésével a dolog megoldódott. A pályát elektromos ellátás szempontjából három részre osztottam, és haladgatok, nem túl gyorsan, de ígéretes, ami készül, vagy harminc méter kábelt már elfogyasztottam, és minden egyes elkészült állítási pontot kipróbáltam, vagy én, vagy a gyerekek, eddig minden működik. A pultból banáncsatlakozókon keresztül háromeres Roco kábelek segítségével jut el a "delej" minden egyes váltó, ill. kocsilekapcsolóhoz, hogy könnyebb legyen az esetleges hibaelhárítás... legalábbis ez az elmélet, és most jól meg is mutatom, hol tartok eddig:)
Szerintem tűrhetően néz ki, az izzók majd zölden fognak világítani...
Ugyanez alulról...
Alulról, és a másik oldalról...
Nyáron vettem meg "Köfikét", nem egy magyar témájú darab, de nem tudtam ellenállni, olyan helyeske volt, igazi kis ékszer, Modellkites "sonderangebot" volt, ki az a hülye, akinek ne ért volna meg tizenhatezer forintot:) Méretei miatt elvileg hangosíthatatlan, Csíkos Mester mégis begyömöszölt valami lármát a kb. két kockacukornyi méretű vezetőfülkébe, a drótok sajna elég feltűnően látszanak, talán a vezetőfülke üvegét belülről sötétítve lehetne a látványon javítani, jelenleg így fest "Köfike", nekem speciel tetszik:
Ugye, milyen kis helyeske:)
A kidolgozása nagyon szép, állítólag fémmodell lenne, a kábelek viszont láthatóan jelen vannak...
Szóval, itt már nagyon látszanak azok a fránya kábelek...
Ezzel a fotóval, melyek kislányom "lőtt" a keszthelyi Vasútmodell Múzeumban, kívánok minden kedves olvasómnak Békés, Boldog Ünnepeket! Ja, és köszönöm, hogy ennyien olvastatok idén, nem gondoltam volna, de tényleg:)
Névnap volt ám nálunk családilag, éspedig nagyfiam, Márton neve napja. Ilyenkor mi mást is tehet egy vasútmodellező, "simlikáder" apuka, mint hogy megajándékozza elsőszülöttjét (nem pedig saját magát, rossz az, aki rosszra gondol) valami szép, terepasztalra való dologgal:))) Szóval, itt van most nekünk ez az új, amúgy kéz alatt, használtan vásárolt, ám nem igazán futtatott szép, újszerű, narancs festésű Szergejünk a Rocotól. Természetesen ő is megkapta csíkosháTTútól a hangdekóderét, és kezdődött a próbafuttatás. Minden használtan vásárolt gép zsákbamacska, őnarancssága speciel eleinte kicsit darabosan járt, és időnként nem volt hajlandó követni a vezérlő utasításait, de egy alapos keréktisztítás, és az áramszedő lemezkék beállítása után ez a probléma megszűnt, és azóta is szépen fut. Ő már a második Szergej az asztalon, korábban érkezett "testvére" egy bajszos festésű Gützold gép, mit mondjak, van köztük különbség bőven, nem csak a festés, és a gyártó, a következőkben némi szubjektív összehasonlítgatás jön, bár nem 2008-as újdonságokról van szó, aki az unalomig ismeri mindkét gépet, most görgessen egy nagyot:) Külsőre az arányok hasonlóak, de az osztrákok gépe valahogy lágyabb formájú, kevésbé adja vissza a "tajgaréme" szigorú dobozformáját, viszont belvilága mávosan kellemes "libafoszöld", szemben a Gützöld fakó "seszürkéjével". Hogy a külső feliratok helye, mérete, színe mennyire felel meg az 1:1-es classic Szergejeknek, erről olvasgattam már korábban a neten, jómagam viszont nem vagyok egy kimondott "szőrözőgép" nekem speciel tetszik. Nagyon béna viszont a forgóvázmaszk felső része, elmozog, "kiröhög" a kerék felső része, vissza lehet ugyan igazítani, de pár kör után "visszamászik kajlára"... persze lehet, hogy én vagyok a béna:) A modelleket kézbevéve (nem illik, a síneken a helyük) feltűnően "emberesebb" Gützoldék Szergeje, bár grammra nem mértem, de asszem, ő a legsúlyosabb egyéniség az asztalon. Ehhez méltóan szinte bármennyi kocsit elvontat, az erőlködés legkisebb jele nélkül, persze tesztelés közben azért hálás voltam a terhelésszabályzós dekóder áldásos tevékenységéért. Roco Szergej "kollégától" hasonlót vártam, lévén, hogy gyárilag tapadógyűrűvel gazdagon ellátott, Roco hattengelyes, tehát "elvileg" hasonló paraméterekkel rendelkező NoHAB-bal már rendelkezem, ő amúgy az asztal ékszere (némi elfogultság, na ja), bivalyerős, és szépen fut, naszóval az elvárás ezen logika alapján szerintem érthető is... A futás rendben is van, a lassúmenet példás, a vonóerő nekem kicsit csalódás volt, mindössze négy Gosa kocsival terhelve határozottan csökkent a lendület, és ez nem a terhelésszabályzós dekóder okán történt, lévén, hogy a Gützold "tesó" vezénylete ugyanolyan típusú dekóderrel történik. Ez persze nem hiba, meg van emelkedő is az asztalon, viszont szeretjük a hosszú személyvonatokat, úgyhogy narancsszínű barátunk valószínűleg tartósan a teherforgalomban fog részt venni, lévén, hogy azért H0-ban határozottan könnyebb vontatni egy szép hosszú tehervonatot, mint ugyanazon hosszúságú, személykocsikból álló szerelvényt, mi pedig a MÁV-val ellentétben juszt sem vonjuk ki a menetrendszerinti személyforgalomból a NoHABokat:) Summa summárum, jó a Roco Szergeje, igényes a kivitelezése, ettől függetlenül egy Gützold "narancsos" gépre bármikor beruháznék, ha lenne...
Jól láthatóan formára sem egyformák, nekem inkább a bajszos "versenyző" jön be, a sárga ledek viszont az élethűség rovására mennek, világításban a narancs gép győzött...
A ledes zárfény hasonló, az arányok mások...
"Bánatszürke", és rohadtul műanyagos belvilág itt, macerás forgóvázmaszkok ott...
"Elvtársak" egymás mellett...
És a fűtőházban... tényleg, lesz még pár szó a fűtőházról:)
A fűtőház idáig valahogy lemaradt, mármint úgy blogilag:) Szóval, a 6476 cikkszámú Fleischmann modellről van szó, konkrétan a saját fordítókorongjaikhoz ajánlják, egy egység három állásból áll, összeépíthető, hely, és pénztárcafüggő, meddig építi az ember, a vége akár teljes körfűtőház lehet, bár akkor több százezret kell ezekbe a kis összeragaszthatós műanyag darabkákba beruházni:) Egyelőre egy egységgel rendelkezem, a cél összesen négy egység birtoklása, ezzel tizenkét mozdonyt tudok majd "elszállásolni"... Az összerakás nem volt nehéz, a vágányzattal azonban meggyűlt a bajom, miután többszöri kísérlettel sem sikerült a töltéses Fleischmann Profigleist Rocoline sínnel, és szivacstöltéssel helyettesítenem, és az istennek sem tudtam elérni, hogy a Gützold Szergej finom kialakítású, és jó mélyre benyúló forgóvázmaszkja ne akadjon, viszont a talpfák se szoruljanak a fűtőház alapjában... A megoldást töltéses Fleischmann sínek beszerzése, és beépítése jelentette, cuppanós illesztések, nulla akadozás lett a végeredmény, úgyhogy a fűtőház összes állásába ilyeneken fognak majd bemenni a gépek, kicsit bántam is, hogy nem építettem az asztal egész pályarendszerét ezekből, de szerencsére ránéztem a sínekről kapott számlára, és újra megtanultam szeretni a Rocoline sínrendszert:)
A "Szergejezésre" visszatérve: kíváncsiságból kipróbáltam, milyen, amikor egy mozdonycímen van mindkét M 62-es, nem ártott volna jobban összehangolni a sebesség- görbéket, lévén, hogy különböző gyártású gépek futottak azonos dekóderrel, de a motor- hangok, és kürtök "kánonja" nagyon jópofa volt, valahogy így szólt:
Erős idegzetűeknek a video megtekinthető "stílusos" alázenével is:)
Külön köszönet a "mozdonyvezető-rendezőnek", a kisfiamnak:)
Gyermek- és ifjúkori éveimet Lágymányoson éltem. Vonatmánia persze akkor is volt, otthon TT-s terepasztallal játszottam, made by Fater, 1:1-ben pedig nem volt nehéz vonatokat nézegetni, csak átsétáltunk az "öregemmel" a Kosztolányi Dezső térről a Hamzsabégi úthoz, melynek környékén vezetett (és persze ma is vezet) a töltés, ami aztán a Déli Összekötő hídban folytatódik. Ha a vasúti forgalom sűrűségével elégedetlenek voltunk, a 49-es villamossal csak áttujáztunk a Kelenföldi Pályaudvarra, ott aztán volt forgalom:) Nézhettük a Púposokat, Szergejeket, Bobókat, villanygépek arrafelé nemigen járkáltak, viszont, ha nagy szerencsénk volt, NoHAB vontatta szerelvényben is gyönyörködhettünk... Arra emlékszem, hogy már akkoriban ('70-es évek második fele) sem volt az a kimondott "finom, úri" környezet a pályaudvar, és környéke, resti, kocsma, ésatöbbi volt bőven, jó, gyerekként persze miért is érdekelt volna:) Múlt szombaton aztán - nem is tudom, hány év után - ismét ott voltam Kelenföldön, leszedni a családot a Sopronból érkező IC-ről, amit azért találtam ki, mert a Keletiben lévő állapotoktól kifejezetten viszolygom, gondoltam, legalább körbenézek... Hát, resti, kocsma, és törzsközönség volt bőven, nna, meg hajléktalanok, "aktív" alkoholisták, szóval "úri közönség"... az állomásépület pusztulása pedig katasztofális szinten... valahol olvastam, hogy egykoron a főváros egyik büszkeségének számított, ma már védett műemléknek kellene lennie, de nem úgy tűnik... le sem fotóztam, mert pusztulást sosem fotózok. A peronokhoz vezető aluljáró szép sötét, a falak mellett életveszélyes külsejű figurák kortyolják, amijük van...nna, itt sem fotóztam:) Amúgy az egész pályaudvar rekonstukciója folyik, ki tudja, mennyire gőzerővel, lévén, hogy ottlétemkor Mindenszentek Napja volt... Mindenesetre minden fel van túrva, osb-lapos takarások mindenfelé, és a 14-15-ös vágány peronja már "jurópien" külsővel várja az IC-k utasait... biztos, hogy szép lesz az egész, azt pedig külön remélem, hogy a régi állomásépület, ahol anno az 1900-as évek elején, tán még a két világháború között is elegáns, szépen öltözött utasok várták vonatukat, egykoron majd régi, általam, már csak korom miatt sem láthatott régi fényében fog pompázni, persze megfelelő műemlékvédelmi felügyelet alatt... jó lenne:) Fucsa volt "száz év" után kimenni, Flirt motorvonatokat, háromezres Sziliket, Taurust, Gigantot fotózni... emlékeimből bordó, "bajszos-csillagos" Szergejek, bajszos-csillagos NoHABok, zöld, és narancs festésű Púposok jönnek elő... a képek telefonnal készültek, bocs' a minőségért:
Flirt
Gigant rátol a szerelvényre
Mindenhol építkezés...
Azért nem csúnya:)
Új peron, háromezres, tehát "majdnem új" Szili az IC élén:)
Előző bejegyzésemben már említettem, hogy "megérkezett" az asztalra a Csörgő, digitális hanggal, világítással, úgyhogy most kicsit "csörgőzünk"... Először is az eredeti Fuggerth gépet szeretném megdícsérni, nagyon szép a futása, áramszedése remek, a hajtáslánc zajait persze, én is hallom, ez bejáratás után szépen csökken, járatást pedig bőven kap, lévén, hogy gyermekem kedvenc szerelvénye a Csörgős inga lett:) Mivel eredetileg 2,5-ös sínekre készült, a 2,1-es Rocoline sínrendszer kitérőire eleinte "felúszott" az alja, miután finom tűreszelővel kicsit lereszelgettem az alsó takaró műanyagból, sikerült megszüntetni a jelenséget. Két Bhv kocsiból, és egy BDt vezérlőkocsiból áll az ingavonat, a kocsik "természetesen" kaptak belső világítást, olyan jó kis "derengős", sárgás fényűt. A vezérlőkocsi funkciódekódert kapott, hogy menetirány szerint lehessen a fényszórót, és a zárfényt váltani, illetve a vezérlőfülke világítása is külön kapcsolható. A "Csöri" fényei is menetirány szerint válthatóak, a zárfény vontató üzemmódban kikapcsolható, tolóüzemben pedig csak a zárlámpák világítanak.... apropó, tolóüzem, meglepően jól, tartósan, és siklásmentesen bírja. Meg aztán van ám neki eredeti, classic Csörgőről felvett hangja, bezonyám:) Momentán az alapjárati hang a többinél jóval hangosabb a többinél, de a javított verzió már átvehető az egész digitalizálás "elkövetőjénél", Csíkos Maestronál, csak el kéne jutnom hozzá:) Az egész kis szerelvény egy 'velünk élő történelem", nagyon bírom, koszolni-koszoltatni nem vagyok hajlandó, egyszer majd a tartozékokat is felrakom, meg aztán nem ártana a kocsikba némi belső berendezés sem, csak tudnám, azt honnan szerezzek...
Arányos, jók a színek... tizenezerért egyenesen zseniális:)
Vontatás lesz...
Csak a zárfény világít... bár a képen nem nagyon látszik:)
Esküszöm, az a legszebb, hogy a felső fény sokkal halványabb...
Vöröses derengés zárfény gyanánt... jó "mávos" lett:)
Inga így...
Inga úgy...
Video:
Következő "versenyzőnk" a Piko mávos Taurusa, ő szintén új hangot kapott, ez az új hang érzésem szerint jobban visszaadja az 1:1-es Taurus jellegzetes hangélményét, ízlések, és pofonok persze különbözőek, mindenesetre íme az eredmény:
Még egy kis mutogatás: Gützold MÁV 520-asom korábban már kapott némiképp "poroszosabb" hangot, most füstölő is került bele, ettől még ugyan nem lett belőle füstöt, és gőzt lihegő vasparipa, de azért jópofa a füstölős járatás, élethűnek nem nevezném az ilyen üzemmódot, maximum némileg illúziókeltőnek, bár ezen sokat ront az az érdekes "mineknevezzem" hang, ami a füst kiszivárgását kíséri, és a Seuthe füstgenerátor normális működéséhez tartozik. Sebaj, játéknak jó, a gyerekek élvezik, videón speciel pont a füstből látszik a legkevesebb, de azért van video is, íme:
A gazdasági válság nálam nem mostanában, hanem az otthoni boltfelújítással kezdődött, aminek legnagyobb részén túl vagyok, úgyhogy lassan folytatódhat a terepasztal építése. Annyi "lazulás" már belefért, hogy elhoztam csíkosháTTútól a korábban, kéz alatt vásárolt "Csörgőt", éspedig digitálisan. A digitalizálás érdekessége, hogy a hanganyag eredeti "classic" Csörgő hangja, a hangfájlok az én (korántsem abszolút) hallásom alapján még igényelnek némi "fésülést", de mindenképpen egyedi a hang, alkalmasint fogok róla készíteni videót, ahogy a funkciódekóderes BDt vezérlőkocsival szinkronban váltja a világítást, vontató- és tolóüzemben is impozáns. A látványt fokozza a vezérlőkocsi, és a BHv-k világítása, bár még jó lenne valami kocsibelső is, ülések, miegymás... szóval, meglesz az a video nemsokára, majd jól megcsinálom, és felteszem:) Október közepén gyönyörű őszi nap volt, úticélunknak Kismarost, aztán pedig naná, hogy kisvonattal Királyrétet választottuk, mérsékelt tömeg, relatíve pontos indulás, szokott módon belűl takarításért síró kocsik, szóval semmi extra:) Viszont az őszi táj színkavalkádja, hozzá a szikrázó napsütés teljesen egyedi élmény volt, nem vagyok egy nagy természetfotós, fényképezni általában a gyermekeimet, valamint vasutas, modellvasutas dolgokat szoktam (mint köztudjuk), de ezt a gyönyörűséget nem tudtam kihagyni...
Makrózgatunk:)
Belóg az a nyavalyás vezeték...
Morgó patak... itt szokott átázni a nagyfiam... kicsit szereti a vizet:)
Morgó patak ismét...
Fent említett színkavalkád...
Aztán bejött a vonatunk...
Aztán jól hazamentünk:)
Az október 23-26. közötti hosszú hétvégére nem terveztünk "vonatos" programot, azonban a Királyréti Erdei Vasút hírlevélben értesített, hogy a hétvégén végig közlekedni fog Morgó gőzös, úgyhogy a szombat reggel már Kismaroson talált bennünket:) A menetrend szerinti induláshoz képest úgy tíz perccel korábban érkeztünk, a pénztár előtt szép hosszú sor kígyózott, én beálltam jegyet venni, a család pedig nagy-nagy ügyességgel talált még némi ülőhelyet, én pedig ötezer-négyszáz forint leszurkolása után csatlakoztam hozzájuk, hogy nekivágjunk Morgóval mind a tizenegy kilométer leküzdésének:) A nosztalgia-díjszabáshoz rekordkosz társult, a nap első járatán a hulladékgyűjtőt a (valószínűleg) előző napi szemét ürítetlenül töltötte fullosra, a kocsiban lassan már állóhely sem volt, a menetrend szerinti indulási időponthoz képest negyedóra késéssel indultunk, ekkorra sikerült a három személykocsiba kb. hat kocsira való utast bezsúfolni:) Visszafelé a dízeles járattal mentünk, persze, gőzösfeláras áron, lehet, hogy próbálkozhattam volna visszakérni a visszaút "gőzösfelárát", de, bevallom, eszembe sem jutott, ráadásul ebben a szerelvényben legalább annyira heringként voltunk bezsúfolódva, mint felfelé jövet, pedig már négy kocsi volt. A kalauz fiatalember is az utasok közé volt préselődve, ezáltal egy hölgy a hozzá tartozó gyerekekkel nem tudott ott leszállni, ahol szeretett volna, hiába jelezte a vonat indulása előtt a kalauznál, melyik megállónál kíván leszállni. Végül is kalauzunk a mi négyes helyünk közepére beállva tudott a továbbiakban úgy-ahogy jelezni a mozdonyvezetőnek... rendben van, szükség törvényt bont, hát, az biztos, hogy neki sem ez volt a legkellemesebb útja, de nekünk sem ötezernégyszázért:) Mellékesen ezen utunkról írtam be pár szóban az Index kisvasutas topicjába, és reagáltak rá a vasút részéről, érdemes beleolvasni, részemről nem is kommentálnám:) http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9011033
"Vendégvárás" a nap első járatán:)
Kapaszkodni nem kell... a heringek sem szoktak a konzervdobozban:)
Bútorgyártás van ezerrel, no terepasztal, no kisvasúti és nagyvasúti programok, maximum kis olvasgatás a neten, még a nagybörzsönyi pályajavítgatós társadalmi munka is kimaradt takonykórból kifolyólag, kínomban videóztam kicsit a pincében, kazettás kamera + konvertálgatás, a V-100-as hangján jó lett volna kicsit halkítani felvétel előtt, mert így viszont hangban az egész felvételt urallja, bár tettem a felvétel alá másfajta "lármát" is, kis sín- és keréktisztítás sem ártott volna, hogy ne villogjanak a kocsivilágítások, de végül is ez volt az első felvétel, amin próbáltam kicsit utólag módosítani a számítógépen, szerintem lesz még ennél sikeresebb próbálkozás is, ez egyelőre ilyen lett, tessék megtekinteni:
Mostanában kevesebb időm van bejegyzésekre, egy-két hónapig még ennyi sem lesz, (ennek megfelelően a terepasztallal való legfőbb ténykedés is a portalanításban merül ki), úgyhogy jöjjön most egy rövid összefoglaló az elmúlt egy hónap vonatos dolgairól, végül is két ilyen esemény volt összesen:) Az egyik a kertivasutas találkozó a Füstiben, az speciel pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, tehát csúcsforgalom a kertivasúti pályán, máskor nem látható külföldi járműínyencségek kerti, és egyéb vasúti témában. A csúcsforgalom nem túlzás, minimum hat kis szerelvény folyamatosan rótta a pályát, a menetirányító torony folyamatosan vezérelte a miniatűr pályaudvar jelzőit, és kitérőit, ráadásul annyira "flottul" ment az egész, hogy az utazni vágyók ötven méteres sorának végéről húsz percen belül már a kisvonaton ülhettünk. A Park akkumulátoros mozdonyain, és saját kisgőzösén kívül voltak még benzin- és gőzüzemű, illetve szintén akkus "vendégművészek", lelkes "pilótákkal", szóval színes, és látványos volt a pörgés. Itt-ott gumikerekes, szén helyett gázpalackkal fűtött gőzgépek is felbukkantak, ezek ilyen egyszemélyes járgányok voltak, nyergükben alighanem büszke alkotójukkal, vagy az alkotó csapat képviselőjével, vagyis kavalkád volt a javából, gépész-fiesta, vagy mi:) Nagyon tetszett, hogy a "vendégművészek" láthatólag borzasztóan élvezték, hogy itt lehetnek, és megmutathatják "tudományukat", na meg persze gépeiket, lelkesedésükből szerencsére a Park dolgozóira is "átragadt" valamennyi, az egyéb napokon néha-néha azért érezhető unottságnak most nyoma sem volt. A terepasztalok "bemutatóterme" előtti tisztáson méretes LGB (vagy Marklin?) pálya kanyargott (bocsánat, de ebben az építési nagyságban nagyon nem vagyok otthon), azon egy szép, méretes Taurus (LGB? Marklin?), irányítója a modellezésben nagyon szépeket alkotó, ám a látogatókat (különösen a gyerekeket) alapból nehezen viselő úriember volt, ennek következtében a pályáról túl sok információt nem sikerült szerezni, ellenben profin, szépen meg volt építve... valamit valamiért:) A csarnokban modellkiállítás is volt, többféle méretosztályban, meg sajnos, baromi meleg, és levegőtlenség, úgyhogy ezt a részt rövidre fogtuk, amit nagyon sajnálok most is, de tényleg rettenet idő volt ott bent... Amúgy ezt a rendezvényt rendhagyó "összeállításban" látogattuk meg, úgymint kislányom, apukám, és jómagam, és mindhárman borzasztóan élveztük, fényképezőgépem folyamatosan Ági lányom kezében kattogott, nem is akárhogyan, úgyhogy a mostani képes összefoglaló az ő szemszögéből mutatja be a kertivasutas rendezvényt, és a Parkot, a képaláírások egyelőre az enyémek, lévén, hogy az öt, és fél éves hölgy még nem ír klaviatúrán:)
A Park gőzöse "teljes gőzzel" várakozik a csúcsforgalom miatt:)
Benzinmotoros gép, rendkívül hiteles "pilóta", jópofa kocsik:)
A másik "vonatos" utunk egy nagybörzsönyi kirándulás volt, naná, hogy nem gyalogos hegymászás céljából:) Tehát: irány Nagyirtás a kisvasúttal, a kocsik új, "erdőzöld" festést kaptak, ezáltal látszatra fiatalodtak is jó pár évet, csak az a szegény pálya, az nem akar fiatalodni, mindegy, gGAbesz Mester bízik az imádság erejében, és az úton felfelé szinte végig folyamatosan veti a kereszteket, ebben mi is segítünk neki, ezen ne múljon semmi:) Útközben egy résznél lelassítunk, itt önkéntesek cserélik a sz...-rá korhadt talpfákat, a végállomásokon gGAbesz képeslapokat, naptárakat, térképeket pakol ki az asztalkára, kínálgatja is őket, szóval van itt ez a kisvasút, amelyik működni akar, meg lelkes emberek, akik szintén ugyanezt akarják, abszolút családias a vasútüzem... A "szomszédban", a Márianoszta-Szob vonalat képviselő Börzsönyi Kisvasúton pedig, jelentem, büszkén rozsdásodnak az új pálya frissen lerakott sínei, ki tudja, a fél éve beüzemelt jelzőberendezések belseje megvan-e még, vagy régen kilopták, amúgy eu-s milliókból, vagy milliárdokból épült, de valaki(k)nek netán nem lehet érdekük a projekt működtetése, esetleg így jár(nak) jobban? Végül is ünnepélyes megnyitó már volt, kevésbé ünnepélyes siklás is, úgyhogy ki tudja, itt mi miért is alakul így, szerintem ebben a kategóriában véletlenek márpedig nincsenek... Azért annyi biztos, hogy én nem vagyok a témában szakértő, csak egy "mezei" kisvasút-fan, aki néha elmorfondírozik azon, amit nem ért, és esetleg feltételez egy csomó valótlanságot... lehet... Naszóval ehhez képest Nagyirtáson képeslapbiznisz, meg talpfacsere van önkéntesekkel, viszont októberben kisvasúti nap lesz, úgyhogy megint jövünk:)
Fényképezőgép híján a kép telefonnal készült, de a kocsik új festése így is tetszetős
Ugyanaz más szögből fotózva, "gGAbesznek" ajánlva:)
Azt hiszem, végleg leszámolhatok azzal, hogy az emlékezetemre hagyatkozzak... történt ugyanis, hogy hogy nejem egyszer csak megjelent a Fleischmann 6651C fordítókorong részletes manualjával. Kérdésemre, hogy ezt meg honnan szerezte, az volt a válasz, hogy anno, a korong beszerzése után közvetlenül én adtam át neki, hogy tegye "jó helyre", nehogy lába keljen, mert fontos lesz a beszerelésnél, viszont elolvasta a legutóbbi blogbejegyzést, és már kapta is elő, ha már egyszer nálam "filmszakadás" volt...:) A röhej az egészben, hogy eszembe sem jutott keresni az irományt, lévén, hogy teljes mértékben nem létezőnek gondoltam... úúú, de gáz:) Még most sem emlékszem az átadásra, de ez is csak a fejemben lévő "tárhely" kissé gagyi állapotát jelzi:) Öröm az ürömben, hogy most, hogy átnéztem a megkerült füzetkét, meggyőződhettem róla, hogy legutóbbi bekötésem helyes volt...
Meguntam, hogy csak nézegetem az otthoni fordítókorongot, miközben a bekötendő kábelek nem vezetnek sehova, gondoltam, megpróbálkozom a bekötéssel. A korong kartondobozán találtam egy bekötési vázlatot, mert kapcsolási rajznak nem nevezném... és ennyi volt az összes gyári info. Kicsit még nézegettem a dobozt kívül-belül, ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint amikor a cirkuszi majom kezébe ismeretlen tárgyat adnak, forgattam, ütögettem, belenéztem, szaglásztam, hátha kiesik belőle valami olyan, amit keresek, pl. egy alaposabb használati utasítás, de sajnos, semmi... Jobb híján bekötöttem a szabályzó, és a korong vezetékeit, a forgatás meghajtása váltóáramú, a forgóhíd természetesen a pálya egyenáramát kapja... aztán botcsinálta vasútmodellezőnk nagy levegőt vesz, és áram alá helyezi művét... egyelőre nem füstöl semmi:) Aztán szabályzójával elkezdtem forgatni a hidat... kicsit szorult, valószínűleg túlságosan "passzentosra" sikerült a korong helye az asztalban... no problem, két perc alatt dekopírfűrésszel "megoldottam", gyerünk tovább, nézzünk egy 180 fokos fordulatot a bevezető vágánytól indulva... megvan a zárlat, mivel a Tran központon van zárlatvédelem, semmi sem "füstölt le", hál' istennek, a Tran központ se:) Újabb próbák után a jelenség ugyanaz, sebaj, jöhet a hibakeresés, ötletem nulla, jobb híján megcseréltem az egyenáramú bekötés polaritását... ezzel speciel azt értem el, hogy a másik végpontban, tehát az előzőhöz képest 180 fokkal odébb jött be a zárlat... Kínomban lekötöttem a híd egyenáramú betápját, és ekkor jött a sokadik meglepetés: a mozdony ennek ellenére a felhajtó vágányról "lazán" felment a hídra... nna, ennél a résznél voltam úgy, hogy most már semmit sem értek:) Ellenpróbaként következő lépésként a híd másik végét fordítottam a felhajtónak, az eredmény: "no delej"..., majd visszakötve a sínbetápot, bekötéstől függően a híd állásától függően hol működés, hol zárlat. Ez az állás maradt is jó néhány napig, persze ismételten lekötöttem a korongról a sínbetápot, nehogy gond legyen, utána viszont jó néhány napig nem kerültem az asztal közelébe. Amikor újra tudtam foglalkozni az asztallal, végrehajtottam némi hibajavítást a járműveken, végül is nem volt nagy ügy, fotózás volt korábban "nehéz kezű" fotóssal, de csak néhány kurzkupplung sérült, és egy-két forgóváz bicsaklott ki, szerencsére minden "menthető" volt, lesz ilyen máskor is:-(
A korábbi "fordítókorongos" postból lemaradt: a 2,1-2,5-ös sínátmenetet biztosító összekötés alkalmazásával az átmenet "zökkenőmentes":)
Közben persze "agyaltam", mit lehetne még változtatni a fordítókorong bekötésén, segítséget kértem a vasútmodellező topicban, a válaszok mindenesetre meggyőztek arról, hogy valamilyen módon a hetvenezres korongnak tudnia kell polaritást váltani, illetve ígéretet kaptam egy részletes használati utasítás eljuttatására, mert azt a Fleischmann "alapból" szokott csomagolni... elvileg:) Addig is a felhajtó sínnél kiszigeteltem egy kb. negyven centis darabot a pályából, lévén, hogy a híd felhajtóhoz való beállásakor ez a kis darab amúgy is egyenfeszültséget kap, és hát úgy tűnik, hogy az egészet ezzel kellett volna kezdeni... van polaritásváltás:)) Nem biztos, hogy ez a teljes körű, és végső megoldás, mert a használat még kicsit nehézkes, bizonyos pozícióban még jelentkezhet zárlat, de ez már tervezhető, ettől függetlenül változatlanul igen kíváncsi vagyok a gyári, részletes manualra, a jelenlegi működés pedig így néz ki:
Sok újdonság nem lesz ebben a postban, fórumokon, weblapokon már mindent megírtak az északis kiállításról, főként pozitív felhanggal, ehhez én is csak maximálisan csatlakozni tudok... ennyi szép asztalt egy helyen, ennyire stílusos környezetben én még nem láttam, ráadásul ottlétünkkor minden asztal maximális teljesítménnyel "üzemelt", tényleg klassz volt:) "Szakmai szemmel" nem is emelnék ki semmit, már csak azért sem, mert egyik-másik gyönyörű asztal láttán mindig ráeszmélek saját "kocamodellezői" mivoltomra, viszont külön örültem a keskeny nyomtávon "előadott" Mk-48-as, C-50-es, és egyéb kisvasúti gépek, és kocsik látványának, a Balatonfenyves GV modult pedig külön jó volt látni viszonylag friss kisvasúti élményeim után. A helyszín is telitalálat volt, negatívumként a kánikulát tudnám megemlíteni, ami persze nem a szervezőkön múlt, meg jó lett volna a nosztalgiabusszal átmenni Hűvösvölgybe, de a busz indulása előtt tíz perccel már minden hely betelt, lehet, hogy nosztalgia helyett jobb lett volna bkv-s csuklós... persze akkor oda a "nosztalgia-fíling"... meg más cég is, mindegy, így jártunk, a kiállítás meg így is nagyszerű volt:)
Aztán valahogy átkeveredtünk Hűvösvölgybe, ahol színpad, és nagy ünnepi hangzavar fogadta a "nagyérdeműt", na, meg szabad bejárás a vontatási telepre, meg a fűtőházba... Én asszem, úgy ötéves koromban ültem először az akkor még "Úttörővasúton", viszont most, harmincöt évvel később sikerült ide először bejutnom, és első blikkre lenyűgözött a rengeteg kiállított jármű, leginkább persze gyermekkorom mozdonya, az Mk-49, amely most ígéretes állapotúnak tűnt, gondolom, előbb-utóbb "bevethető" lesz a nosztalgiaflotta leendő járműveként... Kisvasúti viszonylatban rengeteg személy- és teherkocsi sorakozott a síneken, a kézihajtány, és a 490-056-os gőzös szinte ingajáratban forgolódott a telepen, és a fordítókorong is üzemelt, de volt keskennyomközű sínautó is, számomra viszont a legmeglepőbbnek a "Gyv-színű" C-50-es bizonyult:) A fűtőházba beérve megcsodálhattuk a (valőszínűleg) pályamesteri motoros hajtányt, ill. az egyik, alighanem műszaki okból ott tartózkodó Mk-45-öst is, melynek méretei így, épületen belül fotózva "kisvasutas" szemmel, pláne egy C-50-es után még hatalmasabbnak tűntek. A végén átvonatoztunk a menetrend szerinti járattal a Széchenyi-hegyre, a nyitott kocsikban a fák közt kanyarogva már nem is tűnt olyan vészesnek a kánikula:)
A takaros kis gőzös folyamatosan járt fel-alá...
C-50-es, megszokott külsővel
Döbbenetem tárgya... "Gyv-színű" C-50-es:)
Tuti kis verda:)
A kis hölgy gyönyörű:)))... de meglepően jó állapotú az Mk-45 régi fényezése is ... belül mi lehet?...
Oda, és vissza a végtelenségig... a hajtány aztán tényleg megállás nélkül ment:)
Mintha most jött volna ki a gyárból...
Neki nagyon örültem... ha majd elindul "saját erőből", még jobban fogok:)
Aksi híján nem lehetett beindítani, de a gyerekek így is élvezték
Fűtőházi "csendélet"... na jó, csend aztán nem volt:)
Találkozás, úton a Széchenyi-hegy felé
Ja, blogoláskor publikálás előtt mindig megnézem az "illetékes" honlapokat, és ezt a képet találtam a www.gyermekvasut.hu oldalon... a piros körben jómagunk:)
A kaszói kisvasútról "előolvasás" során viszonylag kevés anyagot találtam, mivel Fenyvesről "autózhatóbb" távolságra van, mint otthonról, mindenképpen szerepelt a listámon, bár a menetrendjén, és az odavezető úton kívül túl előzetes információm nem volt arról, mire számíthatunk majd ott. Az első, amit megláttunk Kaszón, az a mozdonyszín volt... rendezett, ápolt, benne a Karácsony nevű kis gőzössel, és az eddig látott legszebb, friss festésű C-50-es dízelke, előtte nyitott, és zárt kocsik, szintén igényes állapotban, a szín elején "KÖSZÖNTJÜK VENDÉGEINKET!" feliratú molinó, kis tó, hinta, fedett, turistáknak szánt terasz padokkal, mellékhelyiség, szóval, úgy az egészen látszott, hogy itt aztán komolyan veszik a látogatókat, nem is kicsit, ahogy a későbbiekben kiderült:) Közben beérkezett a vonat, több mázsa német turistával, akik valószínűleg az utazás élményeit beszélték meg egymás közt, úgyhogy innentől a tisztás csöndjéről csak múlt időben lehetett beszélni... azért gyűltek az utasok az induláshoz is:) Aztán megjelent a mozdonyvezető, és elmondta a várható programot...(???) becsszóra, ez történt. Valószínűleg ez egy korábban csoportosan leszervezett út volt, nekünk, meg még pár "spontán" utasnak pedig sikerűlt "hozzácsapódnunk" a csoporthoz... naszóval, a várható program először is két további vagon csatolása az eddig egykocsis szerelvényhez (kiváló gesztus, aki már beleolvasott korábbi kisvasúti élményeimbe, észrevehette, hogy nem mindenhol tapasztaltam ilyen jellegű figyelmességet), majd elvonatozunk Baláta megállóhoz, ahol egy különleges adottságú, épp ezért mostani éghajlatunk okán komolyan veszélyeztetett tájegységet, nevezetesen a Baláta-tó környékét ismerhetjük meg, majd "tolóüzemben" visszajövünk. Így is történt, illetve a Baláta-tónál, melyben vizet alig lehet megfigyelni (nekem nem is sikerült), C-50 "pilótánk" a kilátó tövében olyan előadást rittyentett a környék élővilágáról, hogy biológus legyen a talpán, aki ezt így "odateszi":) Mivel a csoport több részletben "ostromolta meg" a kilátót, alkalmam nyílt kisvasutas élményekről beszélgetni mozdony- és idegenvezetőnkkel, többek között kiderült, hogy "rutinrókaként" is komoly kihívásnak tartja a nagybörzsönyi pályát:) Mellékesen megkérdeztem, fogad-e potyautast a mozdonyra visszafelé... nagyfiamra gondoltam, de úgy lett, hogy én is csatlakozhattam:) Nagy élmény volt... a kirándulás, az idegenvezetés, a visszaút... nem azért, de legközelebb kislányom is kipróbálná a mozdonyt, úgyhogy ide vissza kell jönnünk...
Ez a kép fogadja az ide látogatót... jó érzés:)
Stílusos jubileumi "emlékmű"
Ugye, milyen szépek?
Utazásra csábító "szerelvény"
Röviddel indulás előtt...
Vonatunk Baláta megállónál
"Idegenvezetőnk" előadása alaposabb volt, de a lényeg itt is olvasható...
Csömödért hagytam a végére, pedig ott kétszer is voltunk, annak ellenére, hogy szállásunktól több, mint másfél órára volt autóval... nem véletlenül. Első látogatásunk alkalmával nem tudtuk, mire megyünk... na jó, annyit tudtam, hogy a leghosszabb szakaszon üzemelő kisvasút, meg azt, hogy van rá esély, hogy "erdőzöld" helyett itt piros mozdony fogja húzni a kocsikat:) Ismereteim szerint az egész üzemképes vasúthálózat kb. 110 km-es hosszúságú, de a Csömödér-Kistolmács szakasz is impozánsan 32 km-es szakasz, és az ipari (gondolom, elsősorban faipari) forgalom is jelentős. "Direktben" egy Lenti-Kistolmács utat jó lett volna, de a menetrendi kiírás szerinti másfél-két órás út első blikkre kicsit soknak tűnt, úgyhogy az előzetes tervezés alapján Csömödér-Kistolmács viszonylatban gondolkoztunk. Tehát megérkeztünk Csömödérre, a kulturált állomásra, az már első pillanatban látszott, hogy itt "komolyan" adják elő a vasútüzemet, két peron, mozdonyszín, jó néhány kocsi, C-50-es mozdony, sőt, még az egyetlen "ezres" Mk-48-as is itt "pózolt", Ábel gőzösről nem is beszélve:) Aztán bejött peronjára a mi vonatunk, majd a másik peronra rövidesen megérkezett a Lenti felé közlekedő szerelvény is, mindkettő élén piros C-50-es zakatolt. Felszálltunk, bár minden kocsi tiszta, ápolt volt, a miénk különösen "csilivilinek" bizonyult, még az is lehet, hogy frissen készült, vagy került felújításra. Az indulás nagyjából menetrend szerint volt, majd a barátságos kalauznál megváltottuk a szintén rendkívül barátságos árú jegyeinket, és a vonat rendkívül jó tempóban elindult Kistolmács felé. Érdekes volt, hogy szinte minden alkalommal, amikor aszfaltutat kereszteztünk, mozdonyunk többször, hosszasan dudált, kalauzunk pedig tárcsával biztosította áthaladásunkat, ezt máshol még nem tapasztaltam. Az út változatos volt, mentünk faluban, erdőben, kukoricás mellett, észre sem lehetett venni az idő múlását, pedig egy órán keresztül mentünk. Kistolmács gyönyörű, a dombok között a Kistolmácsi-tó igazi kis ékszer, a tópart, a kemping tiszta, ápolt, a vele szemközti étterem személyzete, árai barátságosak, ételeik ízletesek, és bőségesek, "szokott módon" itt is sikerült vagy másfél órán keresztül ebédelnünk, majd irány vissza, a kisvasút végállomására, aztán újabb, egy órás, de korántsem unalmas vonatozással visszatértünk Csömödérre.
Ez így egy szép együttállás:)
Mozdonyszín előtt a zárt kocsi, egy C-50-es, és az "emkák"
Nincs még vége, mert minden második szombaton közlekedik Ábel gőzös, úgyhogy aztán szombaton visszajöttünk "gőzösözni". Kíváncsi voltam, itt vajon mennyire üzembiztos a gőzvontatás, ami Budapesten, a Gyermekvasúton eléggé "rendben van", Királyréten nehéz biztosra menni (ott speciel az Mk-48 "besegítése" a gőzvontatásba rendszeres, ami a kanyargós hegyi pályán valószínűleg szükséges is), itt a pálya relatíve hosszú volta okoz-e hasonló gondot?... jelentem, egyáltalán nem:) Tehát újfent megérkeztünk Csömödérre, a járást már ismertük, és nemsokára betolatott a peronra Ábel gőzös "személyesen". Első blikkre meg is ijedtem a mindössze három kocsi láttán, és beugrott a szokásos királyréti gőzösös "heringjárat", de aztán kapott egy zárt kocsit, meg a Lenti felé közlekedő járatról is átkerült egy, úgyhogy induló szerelvényünk öt kocsiból állt, és ez így pont rendben is volt:) Amúgy Ábel gőzös nemrég kapott teljes felújítást, hogy csodás hangú gőzsípját is ekkor kapta, vagy ez az eredeti, nem tudom, de nagyon szépen szólt, valószínűleg a masinisztának is ez lehetett a véleménye, mert mindannyiunk örömére sűrűn használta:) Amúgy profi vasútüzemet láttunk most is, lelkes, de professzionális munkát végző vasutasokkal, ezt a pozitív kettősséget néha hiányolni szoktam, mifelénk, de ettől persze a relatíve "környékbeli" kisvasutak sem estek ki a "pikszisből", azért azokat is nagyon bírom:) Mivel időnkbe a visszaút már nem fért volna bele, lévén, hogy ez volt az utolsó nyaralós napunk, és kétszáz kilométerre voltunk még otthonról, ezért én feltettem a családot, és autóval követtem a vonatot, ahol lehetett, meg is vagyok elégedve az út közben készített videókkal:) A végén újfent ellátogattunk az előző kistolmácsi kirándulásunkkor is rendkívül szimpatikus étterembe, aztán irány haza... nyaralás kipipálva... jó volt:)
Mivel szállásunk Fenyvesen volt, ezért aztán kézenfekvő volt, hogy legelső kisvasutas utunk "alanya" a Balatonfenyvesi GV lesz. Korábban olvastam a kisvasutat érintő sajnálatos lopásokról, el is képzeltem, hogy odaérkezésünkkor menetrend szerinti járat helyett üzemszünet fogad, de szerencsére nem ez történt. Amúgy a földrajzi adottságok sajnos, valóban olyanok, hogy az esetleges fémtolvaj(ok) menekülése nem igazán ütközik komoly nehézségekbe, sem gyalog, sem "gépesítve", azt meg nem tudtam megfigyelni, vajon a lopások óta rendelkezik-e a GV. érdemi őrzéssel, persze, nem is az én dolgom, mindenesetre kár lenne, ha ez a vonal egyszer "szétlopás" miatt szűnne meg... A GV. állomás borzasztóan komoly, tisztára "nagyvasút-fíling", meg ott is van, a fenyvesi nagyvasúti állomás mellett, sárga kavicsos a "flaszter", kanyarba esik a "peron", a zárt személykocsi rém komolyan fest C-50-es mögött, belülről pedig gyönyörű, ragyogóan tiszta, nagyvasúti kocsira emlékeztet, és fapados volta ellenére kényelmes, hiába, régen tudtak kényelmes kocsikat készíteni, itt viszont, hál' isten, tudnak rá vigyázni:) A jegyet valódi jegypénztárban lehet megvenni, majd engedélyezik, hogy a mozdonyt "alaposan" körbefotózzam, ezt utólag is köszönöm. Nagyjából pontos indulás következik, "feldübörög" a Hivi topictárs, és királyréti "főhajtányász" által "szép hangúnak" titulált C-50-es, valóban szép, némileg különleges hangon, valószínűleg a kipufogósíp menet közben folyamatosan "átszellőzhet" a kipufogógáz által, szerintem ez adhatja a "spéci", élőben valóban nagyon klassz hangot... A pálya minősége a fenyvesi állomás kivételével egész jó, a táj nem túl változatos, de személykocsink kényelme a rugózásban is megmutatkozik, úgyhogy börzsönyi hegyes-völgyes pályákon megszokottakhoz képest szokatlan "száguldás" következik, aztán hipp-hopp, már a somogyszentpáli végállomáson vagyunk... Körüljárás, pár perc várakozás, és indulunk vissza Balatonfenyvesre, majd 25 perc elteltével hazaérkezés... jó kis út volt... egy kisvasúttal beljebb vagyunk:)
Állomási csendélet... az "úri közönség" ismerkedik a "szerelvénnyel":)
C-50 "cockpit"
Balatonfenyves GV állomás... mintha nagyvasút lenne...
A mesztegnyői kisvasút meglátogatása időjárás okán komoly veszélyben volt, tudniillik elég komoly esélyünk volt szakadó esőre, viszont a járatok közlekedése nem mondható túl sűrűnek, úgyhogy -mivel "esőnapra" nem kínálkozott lehetőségünk - jobb híján erősen drukkoltunk, hogy kicsit javuljon az időjárás, végül is jól csinálhattuk, mert napsütés ugyan nem lett, de az esősnek ígérkező délelőtti viszonyok délutánra amolyan borongós kirándulóidővé szelídültek, úgyhogy "beneveztünk" egy oda-vissza útra. Kedd délután volt, a fentiekben leírt idő miatt nem számítottunk túl sok útitársra, ehhez képest mindkét kopottas, de tiszta kocsi megtelt utasokkal, majd pontosan, a menetrend szerint elindult, és egy határozott balkanyarral már az erdőben jártunk. A Boronka-melléki tájvédelmi körzet egyszerűen csodálatos, én még kisvasútból őzet sohasem láttam, igaz, most is csak egy pillanatra... a tóparti út is gyönyörű, a környéken sehol egy aszfaltút... megérkeztünk a természetbe:) C-50-esünk diszkréten duruzsolva haladt előre, nem túlzottan sietve, mert vaspályánk azért elég régen lehetett utoljára szabályozva, viszont gördülésünk kifejezetten komfortos volt. Felsőkakon, a végállomáson az "ifjúság" elindult "lakmárt" szedni, ez kislányom "nyelvújítása", amúgy szederről van szó, egyébként van fedett kis ház, kuka, nyomós kút, meg persze a nagyon szép természeti környezet. Nagyjából fél óra várakozás után indult vissza szerelvényünk, a visszaút rövidebbnek tűnt, persze ugyanúgy 45 perces volt... nagyon sajnáltam volna, ha megijedünk a felhőktől, és kihagyjuk ezt az utat:)
Indulás előtt Mesztegnyőn...
Körüljárás után...
Ugyanaz még egyszer... jó kis vonat:)
Mesztegnyő, végállomás... ők valószínűleg faszállítók... nem ám félreolvasni:)
Balatoni nyaralásunk időjárását nem igazán illetném "strandidő" jelzővel. Végül is két napig hetedhét ágra sütött a nap, úgyhogy a "kötelező" vizes programot úszással, vízibiciklivel, gumicsónakkal, na meg csapolt sörrel sikeresen "abszolváltuk". A továbbiakban borongós, esős napok következtek, viszont előttünk állt jó néhány kisvasutas túra, meg persze Keszthely, a Vasútmodell Múzeum meglátogatása is a célfeladatok közt szerepelt... Sikerült úgy húsz gigányi fotót, videót gyártani, ennek kb. négyötöde kisvasutas anyag lett, a meglátogatott kisvasutakról későbbi postban, esetleg postokban szeretnék beszámolni.
Bérelt házunk Balatonfenyvesen volt, olyan ötven-száz méterre a sínektől, ezáltal az elhaladó vonatok hangja természetes háttérzajként szolgált, egyáltalán nem volt kellemetlen, tán még jobban is aludtunk tőle:) Érdekes, hogy otthon, Dunakeszin a jelentős vasúti forgalom ellenére is ritkán, vagy talán egyáltalán nem is szokott rám törni a fotózhatnék, itt viszont természetesnek éreztem, hogy estefelé nyakamba kapom a fényképezőgépet, és kiülök a töltés aljába "vonatot lőni". Külön érdekesség volt, hogy öt, és fél éves kislányom, aki amúgy viszonylag békésen tűri apuci, és tesóka vasutas rajongását, de nem mondható vonatmániásnak, minden alkalommal elkísért, és kifejezetten élvezte a fotózást, sőt, ő is fotózott, persze nem mindig vonatot, de kifejezetten jól csinálta, erről lesznek bizonyítékok a keszthelyi anyagnál... Amúgy főleg ezres, háromezres Szilik alkották a fotós "zsákmányt", de pár Csörgős képet is sikerült készíteni, nagy bánatomra Flirtről nem készült kép, lévén, hogy azok csak Siófokig közlekednek. Jöjjön most néhány kép, melyeket a töltés aljából "lőttem", nem hiszem, hogy esélyesek lennének "az év vasútfotója" címre, de jó kis játék volt:)
Ezres Szili, piros-fehér kocsik... "mifelénk" kék Bhv-ket szokott húzni...
Ő meg piros-fehér, és kék-fehér "halbikat" vontat...
Háromezres Szili, szintén "színes" vontatmánnyal:)
Szép, piros Csörgő, ő már Gyseves kocsikat is vontat...
A "halbi" vezérlőkocsiról majdnem lemaradtam, kicsit életlen is lett, bocs':)
Szerda volt az a nap, amikor az időjárás semmiféle szabadtéri programhoz nem járult hozzá, úgyhogy Keszthely felé vettük az irányt, irány a Vasútmodell Múzeum. Az eső vízszintesen esett, amikor megérkeztünk, és beálltunk a parkolóba. A parkoló oldalt helyezkedik el, méteres kőkerítés választja el az épület parkjától, szabályosan úgy illik "behatolni" a múzeumba, hogy az ember kisétál a parkolóból, majd visszasétál a főkapun keresztül a bejárathoz... nna, a "monszunos" körülmények okán nejem hátizsákostul kecsesen átlendült a kőkerítés túloldalára, "áthajigáltam" neki a gyerekeket, majd én is átlendítettem a mázsámat a kerítésen... ez különösen kecsesre sikeredett:) Mindegy, innentől egy percen belül fedél alatt voltunk, a fullos, és ragyogóan tiszta vécét is kipróbáltuk, aztán irány a tetőtér:) Nagyon kedves, idősebb úriember fogadott, néhány szóban bemutatta az asztalokat, a fotózási lehetőség ingyenes volt, tulajdonképpen az asztalok védelmére szolgáló üveglapok sem voltak zavaróak, lévén, hogy makulátlanul átlátszóak voltak. Az látszik, hogy még épülő projektről van szó, a zalai pálya mint első benyomás, lenyűgöző, márcsak méretei okán is, a semmeringi pedig igazi, precíz, "mérnöki" alkotás, a német fantáziapálya impozáns, további fejlődésére különösen kíváncsi vagyok. A tetőtéri helyiség kialakítása igényes, "tetőtérsége" ellenére nem nyomasztó, bár sokan voltunk, a kinti rekord párás idő ellenére is viszonylag kellemes volt bent a levegő. Viszonylag kevés szerelvény közlekedett a pályákon, és egy, azaz egy darab úriember irányította, felügyelte az egész rendszert, mint utóbb kiderült, eléggé idegesen, és fáradtan, aminek természetesen oka volt, amit én nem tudhattam, úgyhogy az érdeklődésem okán általam kezdeményezett kis beszélgetésünk kissé feszültre sikeredett, erről többet ide nem is szánnék, utólag a keszthelyi topicban viszonylag bőven kitárgyaltuk, akit érdekel, megtalálja itt: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9176413, remélem, valamikor majd az üzemeltetés kevesebb gonddal, és vesződséggel fog járni:) A fényképezőgépet alaposan megdolgoztattam, illetve dolgoztattuk kicsi lányommal együtt, a legjobb közelieket ő készítette, rögtön jönnek a bizonyítékok:
Zalai pálya Mittelstadt állomással, nálam, otthon ez lett "Dunakeszi Főpályaudvar":)
Szintén Zala, meg a kedvenc gépem:)
Pályaudvari csúcsforgalom...
Kár, hogy a gőzösről lemaradt a közeli, de gyönyörű, becsszóra:)
Az épülő német téma... a tévétorony eredetijéhez már volt szerencsém:)
Egy kis Semmering...
Meg ez is az lenne...
Az öt, és fél éves "fotóművésznő" egyik alkotása...
Ezt is ő készítette, Kicsiági személyesen:)
Van érzéke a gyereknek, én meg persze büszke vagyok rá:)
Semmi makro, semmi beállítás, Kicsiági tud fotózni, és kész:)
Hétfő reggel meglátogattam CsíkosháTTú Mestert néhány mozdony ügyében, vittem hozzá egy "Csörgőt" digitalizálásra, hangosításra, meg Bhv-t, Bdt-t kivilágítani, viszont átvettem a készre digitalizált, hangosított Lilliput T9-es kis gőzöst, illetve új hangot kapott a Gützold MÁV 520. Visszafelé menet olyan felhőszakadás kapott el, amiben jószerével az előttem haladó autót sem lehetett látni, az úttestet fél percen belül öntötte el több centis, egybefüggő víz, voltam már felhőszakadásban, de ilyenben még soha. Két gondolat motoszkált bennem, az egyik persze az volt, hogy állandóan hurcibálnom kellene a fotóapparátot, mert persze nem volt nálam, a másik meg, hogy kicsit sok meteorológiai, éghajlati változás van mostanság... azért persze bátran cserélek majd télikabátot, ha urambocsá' kihíznám a régit, de azért éberség, emberek, mert valami van:)
Naszóval, anno folyamatosan keresgéltem valami jó kis gőzöst a mellékvonali pályára, Ep. I-es kivitelre gondoltam, hogy nosztalgiajárat gépeként tudjam "szolgálatba helyezni", és tavasszal akciós gépként találtam meg a vasútmodell.com oldalon, úgyhogy gyorsan "begyűjtöttem", majd továbbítottam az "illetékeshez" digitalizálásra, hangosításra, tehát a "szokásosra". "Lilliput T9 K.P.u.G.H.", főként ezen a néven található meg a gép a magyarországi forgalmazóknál, a T9 a típust jelöli, de engem a K.P.u.G.H. rövidítés teljes kiírása is érdekelt, a Lilliput honlapján meg is találtam, eszerint: "Königlich Preußische und Großherzoglich Hessische Staatseisenbahn", vagyis "Porosz Királyi, és Hesseni Nagyhercegségi Államvasutak"... nálam ez nagyjából így hangzik...ami szép, az szép, ha valaki, aki ezt olvassa, netán a porosz vasúttörténetben is járatos, és megírja a vasúttársaság helyesebben "magyarított" nevét, azt megköszönöm:) Szép kis gép, az alja olyan "műanyagos", talán a kínai gyártásnak köszönhetően, nem, mintha üzem közben látszana, csak jeleztem... ami látszik, az viszont nagyon rendben van, a kidolgozás minőségi, a gép futása nemkülönben. Szerintem favázas kocsik illenének mögé, egyelőre anyagi okokból "akciós" DB-s, DR-es kocsikat huzigál, hogy ne járjon a pályán egyedül... Mivel eredetiben, működés közben még nem volt szerencsém az 1:1-es változathoz, a hangjáról csak annyit mondanék, hogy nekem nagyon tetszik, most jönnek a képek:
Arányos, jópofa kis gép
Hátulról sem csúnya, bár nem csináltam makrót, de azok a hátsó ablakok remekművek, tényleg:)
"Eklektikus" összeállítás... egyelőre így marad...
Azért így is aranyos... szerintem:)
Van róla kisvideo is:
A másik "versenyző" a Gützold MÁV 520-as, "ő" új hangot kapott, illetve kipróbálok egy új kocsiösszeállítást, melynek során a gőzös württembergi kocsikat kapna, ezek szerint az eredetileg német, de "mávosított" mozdony (ex BR-52) most MÁV-os felségjellel húzza a DRG-s vagonokat... persze, ilyen szerelvény a valóságban nem létezett, de piszok jól mutatnak így együtt, magyar felségjelzésű kocsit meg amúgy sem hiszem, hogy lehetne találni a modellpiacon, pláne nem ilyen remek minőségben, ahogy a Roco ezeket "elkövette":) Amennyiben viszont találok valahol, akár szakirodalomban, akár 1:1-ben (pl. a Füstiben) utalást arra, hogy hasonló kocsik lehettek nálunk anno forgalomban, valószínűleg megkérek egy ügyes kezű szakembert, hogy "mávosítsa" őket... feltéve, hogy érdemes-e egyáltalán foglalkozni érdemben a dologgal... Mindenesetre képeket már készítettem a szerelvényről, íme:
Passzolnak egymáshoz, az nem vitás:)
Így még jobb, világítással meg egy álom lesz az egész:)
Mozgásban, hanggal pedig ilyesmi lett a dolog, jó sötét lett a kép, valamikor lesz még ennél jobb video is, most viszolt ilyen:
Most egy hetes balatoni nyaralás következik, az időjósok nem biztatnak strandidővel, viszont van ugye balatonfenyvesi, mesztegnyői, almamelléki, csömödéri, kaszói kisvasút, Flirttel sem utaztunk idáig, sőt, még "Csörgő" sem volt...:)
Július második vasárnapjára eluntuk a dögmeleget, meg korábban is terveztük már, hogy felautózunk Nagybörzsönybe egyszer akkor is, ha meleg lesz, lévén, hogy a kisvasút pályája valóban abszolút erdei, relatíve "UV-mentesnek" tekinthető... Annyi malőrt azért csináltam, hogy elnéztem az utat odafelé, úgyhogy - mivel ezt viszonylag későn észleltem, ezért a kisvonat indulásáig kevés időnk maradt - a vezetési stílust a helyes útirány megtalálása után némileg ralisra kellett vettem, gépem bírta, "utasaim" gyomra diszkréten liftezett, de két perccel a menetrend szerinti indulás előtt megérkeztünk a nagybörzsönyi kisvasúthoz:) Az indulás percre pontos volt, Nagybörzsönyben szerencsére ez a "divat", bár annyi rugalmasság jellemző, hogy a láthatáron lévő utas orra elől nem szokott elhúzni a szerelvény, mindazonáltal a pontosság a jellemző. Számításaink bejöttek, kifejezetten kellemes idő volt a vonaton, az erdőn kívüli kánikulához képest feltétlenül. Viszonylag sok volt az utas, három kocsival kanyargott a C-50-es. Számomra mindig meglepő, hogy ilyen kanyargós, és meredek pályán ez a "papíron" valami nyolcvan lóerős, kicsi, könnyű, és nem is igazán fiatal "mozdonyka" milyen jól teljesít, imádom a hangját, főleg, ha néha megszólal a kipufogósíp, a sebességváltás rántásait pedig kifejezetten élvezem, kell a fenének a hidraulikus erőátvitel:) Mivel ez a járat 12.15-kor indult Nagybörzsönyből, visszaútra a 15.50-est néztük ki, hogy valamennyi időt Nagyirtáson is tölthessünk, alapvetően gasztronómiával, bár legközelebb talán már túrázunk is... Dunakanyar panorámája fentről... ilyesmi:) A kisvonat megérkezése előtt jóval visszaértünk a nagyirtási "állomásra", fotózgattam kicsit, sikerült megörökíteni a vonat érkezését, lefelé menet is buzgón kameráztam, "lőttem" egy csúcsfordítós videót, és kicsit sikerült beszélgetnem azzal az úriemberrel, aki lejtmenetben fékezés közben a pálya egyes részein a felépítmény minősége okán buzgón "hányta a keresztet", később a kisvasutas topic kapcsán felvettem vele a kapcsolatot, nos, ő volt "gGabesz", irdatlan sok topichozzászólás tulajdonosa, gyakorló "kötött pályás" szakember.
Vékony "játék" sínek... még bírják... bírják?
"Szerelvényünk" a félárnyékban
Lehet, hogy doboz, lehet, hogy régi... nekem szép:)
Lehetőség szerint megpróbálok mindennap belenézni a "vasutas topicba", meg szoktam a Youtube-on is "kóvályogni", egy ilyen alkalommal sikerült rátalálnom egy nagyváradi fiatalember remek videóira: https://www.youtube.com/user/zoberleitung, ennek kapcsán benéztem az ide tartozó weboldalra is: http://www.obbhegyivasutak.atw.hu, igen jó minőségű, remekül szerkesztett videókat láthat, aki ide benéz...
Nézegetem már egy ideje a beépítésre váró fordítókorongot, Fleischmann 6651 C a becsületes neve, elméletileg a váltóállító-kezelőpult beépítése után gondoltam a beépítését, de pontosan ezen "ütemtervem" okán mintegy két hónapja gyakorlatilag semmit nem haladtam az asztal építésével. A kezelőpult kivitelezése készítője szerint "alakul", na, ez pont az a fajta tájékoztatás, ami az égvilágon semmit nem jelent, úgyhogy gondoltam egy nagyot, és merészet, kikaptam dobozából a fordítókorongot, majd kiolvastam a szintén Fleischmann gyártmányú fűtőház dobozáról a távolság- és helyigényt. Ezek alapján már be tudtam jelölni a fordítókorong leendő helyét, biztos, ami biztos, nagyjából azért kiraktam a bevezető vágányt is, nehogy aztán ne találkozzon az elmélet a gyakorlattal:) Amikor már minden méricskélésen túl voltam, vettem egy nagy levegőt, és dekopírfűrésszel "kiszabtam" az előzőleg bejelölt kört, amelybe aztán a korong nem "lötyögősen", de nem is túl "feszülősen", tehát pont ideális módon belepasszolt, ráadásul a felhajtók "Fleischmannos újezüstje" kiválóan passzol az én Rocoline 2.1-es sínrendszeremhez... úgyhogy ennek örömére hideg sörrel jutalmaztam meg magam:) Mivel a beillesztés az előzetes "majrémhoz" képest végül is sima ügy volt, azt hiszem, nemsokára elvégzem a korong elektromos bekötését is, nem, mintha attól nem tartanék, de felbátorodtam, vagy mi:)
Impozáns a doboz mérete, ennyi pénzért színes is lehetne:)
A drótok egyelőre nem csatlakoznak sehová, de majd az is meglesz...
Naná, hogy kedvenc mozdonyommal készítettem az első képet a korongról:)
Azért oldalról is megmutatom:)
A becsatlakozás is müködik... egyszer majd ez lesz a legforgalmasabb vágány... szerintem:)
A mostani hetek történései nem túlzottan támogatják az asztal továbbépítését, ugyanis teljes üzletfelújításba kezdtem, ami nem is lenne gond, viszont az estéim, és a hétvégéim is "rámennek", meg aztán korábban kitaláltam, hogy az asztalépítés következő lépéseként a váltók bekötése következne a váltóállító pultba... Ennek csak az az akadálya, hogy az állítópult mind a mai napig nem készült el, jobb híján várok, és reménykedek:) Amúgy beszerelésre vár a Fleischmann fordítókorong, és összeállításra a Fleischmann körfűtőház első, háromállásos darabja... mind-mind a "nevezetes" , előző bejegyzésben említett szülinap "hozadékaként"... az lesz a vége, hogy felborítom az előzetes "ütemtervet", és nekilátok, le van sz...-va az állítópult, végül is tavaly december eleje volt az ő első elkészülési határideje:)
Boltfelújítás ide, vagy oda, ma lett egy szabad délelőttöm, úgyhogy elautóztam Veresegyházra, az eddigi, ott megrendezett modellkiállításokról eddig csak jókat olvastam, mivel a család Sopronban nyaral, kivételesen megtehettem nekik azt a szívességet, hogy nem rángattam őket magammal:)
A helyszín, a Mézesvölgyi Általános Iskola épülete gyönyörű, végre egy kiállítási helyszín, amit kívülről is jó nézegetni, amúgy meg belülről is igen puccos, a szervezők készségesek, barátságosak, bár ez máshol is rendben szokott lenni, de az összképhez hozzátartozik. A helyszínt a házigazdák óriási modulasztala uralta, melyet én speciel most láttam először, korábbi modulasztalos élményeim eléggé negatívak voltak, kidolgozatlan, igénytelen, poros "valamiken" bizonytalan imbolygással gördült néha-néha egy szerelvény... hát itt ez nagyon más volt. Igényesen kialakított tájban (nemcsak elkészítés, hanem a felhasznált anyagok minősége szempontjából is), valósághű módon besorolt szerelvények közlekedtek, többfős csapatok lelkes irányításával, "pörgött" a vasútüzem, nem is akárhogy, szériás, kisszériás, és egyedi készítésű járművek nagyszámú felvonultatásával, én meg csak nyomtam a fotómasina gombját:) A vitrinekben is voltak különlegességek, ill. a többi kiállító is érezhetően meg akarta mutatni alkotásait, persze volt pár megmosolyogtató jármű is, de ezt jó értelemben tessék érteni, mert az esetlegesen nem százszázalékos modelleknél is az "alkotó" kedvessége, lelkesedése bőven ellensúlyozta azt a kis mínuszt, ami kicsit távolabbról már úgysem látszik:) Következzen pár kép abból a rettenet mennyiségből, amit "lőttem", csak úgy vegyesen:
Extázis, adrenalin, visít, vigyorog, naná, hogy nem fékez:)
Láthatóan nem csak a kövér bácsi élvezi:)
Nagymarosi látkép Visegrádról... szerintem:)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Tuti kis verda:)
.jpg)
